Az erősen túlsúlyos nők között tényleg vannak olyanok, akik még a kalóriabevitel erős korlátozása mellett sem fogynának le?

"erősen túlsúlyos nők között tényleg vannak olyanok, akik még a kalóriabevitel erős korlátozása mellett sem fogynának le?"

Nincsenek. Amennyiben az egyén tartósan energiahányos állapotban, úgy fogyni fog. Az erősen túlsúlyos személyeknél pont, hogy könnyebb a tartós kalóriadeficit elérése és fenntartása.

"Ha nincs kezelve az inzulinjuk és a leptinjük. Akkor 0 kalóriára 0 szénhidrátra is foghatod őket, egy dekát nem fognak fogyni"

Ezt a baromságot! Erre milyen kutatási anyagot tudsz hozni hivatkozásként? Csak mert ennek cáfolatára született pár ezer tudományos munka. Az inzulinszintnek és a leptinszintnek fontos egészségügyi vonatkozásai vannak, ez világos, de amennyiben az egyén tartós kalóriadeficitben van, úgy az előbb említett két marker nem befolyásolja a testzsír-százalék és a testsúly csökkenését:

[link]

[link]

Igen, de szerintem aki pajzsmirigyes vagy/és inzulinos, sokkal kevesebb kalóriánál van deficit. Én is egyébként az vagyok, mindkettő és max. 10 kiló plusz van rajtam a teljesen az ideális sólyomhoz képes, szóval inkább husis, mint kövér és én azt látom, hogy kb. 1500-1600 kalóriával még súlytartásnál vagyok és nem fogyok. Kb. olyan 1200 kalóriánál tudnék fogyni, viszont azt már sok helyen nem is annyira javasolják orvosi felügyelet nélkül. Szóval szerintem nem lehet mindenkire ráhúzni a tankönyvet, mert nekem minden kalkulátor azt írja, hogy a sport mennyiségemmel és 1500 kalóriával fogynom kellene, aztán inkább csak tartom a súlyomat. Csak úgy tudok fogyni, ha az inzulin, pm gyógyszerrel karban van tartva.

Szóval szerintem nem olyan egyszerű a kérdés hogy "mindenki tud fogyni ha kevesebbet eszik" de azért aki már 100 kiló fölött van, annak jó része önhiba.

"aki pajzsmirigyes vagy/és inzulinos, sokkal kevesebb kalóriánál van deficit"

Ez a mondat viszont abszolút így van. Egy pajzsmirigy alulműködéssel, inzulinrezisztenciával, cukorbetegséggel küzdő egyén BMR-je simán mutathat 20-30% különbséget egy egészséges személyhez viszonyítva. Nyilván az ilyen jellegű kórképek gyógyszeres kezelése és kontrollja abszolút szükségszerű az étrendi változtatások mellett, de aki szimplán azért 110 kiló, mert nem mozog, csak zabál, és a nem létező pajzsmirigy alulműködésére hivatkozik, az visszás, és magával szúr ki az illető, mert amíg nem csökkenti a kalóriabevitelét, addig a kilók is maradnak.

Én úgy tudom, hogy létezik valami ilyesmi betegség, de extrém ritka. És az érintettek már kb. 3 éves korukra súlyosan elhízottak, tehát nyilvánvaló, hogy betegek.

Abban viszont nagy különbség van, hogy kinek mekkora erőfeszítés lefogyni. Szerintem botorság elítélni valakit, mert nem tudja vagy nem akarja beletenni a szükséges energiát. Ettől még az egészségügyi következmények sújtani fogják az illetőt.