Normális hogy egyáltalán nem akarok nőies lenni?

"A szociális kockázati tényezők körébe tartozó családi környezet is nagymértékben befolyásolhatja az anorexia nervosa kialakulását. Kezdete általában a felnőtté válás időszakára tehető, és valószínű, hogy az ezzel járó konfliktusok és a női test változása miatt kialakuló elégedetlenség – társulva a család szerkezetében fennálló zavarokkal – intenzíven hozzájárulhat a kórkép kifejlődéséhez. A szülők gyakran túlvédik gyermeküket, vagy túl magas elvárásokat állítanak fel a siker elérése érdekében. Az evészavaros páciensek általános családi környezetüket kritikusnak írják le, kényszerítő szülői kontrollal, mégis félnek és elutasítják a felnőttkort. Ilyen megközelítésből az anorexiát a felnőttkor visszautasításával is szokták magyarázni. Egy másik feltételezés szerint a felnőtté válást ugyancsak nehezítheti, ha az anorexiás lány a családban a szülőknek visszaadhatja a számukra már elveszett egyetértés vagy családi „idill” hangulatát azzal, hogy a beteg gyereket ápolni kell, gondoskodni kell róla. Így a betegség krónikussá válásában játszhat szerepet."

[link]

Az normális, hogy nem akarsz nőies lenni, és lehet akár a nemi identitásoddal kapcsolatos dolog (pl tök normális ha nonbinárisként aposztrofálod majd magad idővel), de a felnőtté válástól való félelem is, amivel már másik megközelítésből kell dolgozni. Mindkét esetben egy elfogadó pszichológus fog neked segíteni.

Az anorexia viszont nem normális, és a pszichés betegségek közül a legmagasabb halálozási arányú. Sürgősen keressetek fel egy ebben jártas klinikát, szakembert vagy kórházi osztályt. Tényleg nagyon gyorsan bele lehet halni, de ha ez nem rettent el, ha nem halsz bele is sajnos életre szóló negatív hatásai lehetnek. Szétcseszi az emésztésed, a bőröd, a hormonális rendszered. 6 éve gyógyultam, de még most is sokszor sz@r a gyomrom, a bőröm most kezd csak-csak helyre állni, erős orvosi krémekkel. A hormonális egyensúlyt meg hírből sem ismerem azóta se, mert nem akarok hormont szedni újra.