Aki nem TUD lefogyni, az mit csináljon ?

Erős fenntartásokkal kezelek egy ilyen kijelentést.

Azt is leírom miért.

Én voltam 170kg, komplett hormonális problémákkal, cisztákkal, anyagcserebetegséggel, étkezési zavarokkal ( ételfüggőség, falási rohamok, érzelmi evés). Emellett örököltem is a hízásra való erős hajlamot.

Most 67kg vagyok, egészséges a súlyom, mert életmódot váltottam.

-Étrendet váltottam amihez szakember segítségét használtam fel, mert az anyagcsere- betegségem miatt bizony speciális étrend kellett a fogyáshoz, a közhiedelemmel ellentétben, egyáltalán nem volt elég kevesebbet meg egészségesebben enni és mozogni.

-aktivitást váltottam, mert bár rettenetesen fájdalmas és megterhelő volt, tudtam, hogy szükség van rá

-hozzáállást váltottam, és mentálisan is folyamatosan, és tudatosan kezelem a problémáimat, mert van bőven.

Ja és kellett hozzá 3 kurvára nehéz év, és rengeteg befektetett munka, türelem, kitartás stb.

Ezek után elfogadom ha valaki azt mondja nem tud lefogyni, de csak akkor, ha azt is hozzáteszi, hogy azért nem, mert számára túl sok munka, idő, energiabefektetés.

És sok esetben tanulás, utánajárás is kell hozzá, hogy tartósan, egészségesebben csinálja az ember, amihez valakinek nincs kedve. + Ugye az életmódváltás egy életre szól, különben garantált a visszahízás.

Olyan nincsen, csak könnyebb ráfogni, mint elkezdeni deficitet tartani, és lassan sportolni.

Plusz kivizsgálás!, és miután beállították a pajzsmirigy-hormont, cukrot, stb, hajrá.

Hónapok óta teszed fel ugyanazt a kérdést.

Fogytál már azóta egy kilót is?

Én is hasonló bajban vagyok. Egy ideje nem mértem de utoljára már 135 kg voltam. Egész életemben küzdöttem a sulyommal. Voltam 75 is. Valami betegség okozhatja a problémámat ezért orvoshoz fordultam. De vizsgálat nélkül leráztak. Így a harc folytatódik.

Nálam is az van hogy alig eszek es sportolok. Ennek ellenére kövér vagyok es megkapom az ítélkezést hogy biztosan lusta vagyok es zabalok mellé.

Mert étkezési zavaraid vannak, amik nagy eséllyel mentális, pszichés eredetűek.

Minél nagyobb súlyfeleslege van valakinek, annál valószínűbb, hogy ilyesmi is van a hàttérben. Nagy eséllyel lehetsz érzelmi evő, ételfüggő, nincs rendben a kapcsolatod az étkezéssel. Lelkileg lehetnek feldolgozatlan problémáid amiken evéssel próbálsz javítani. Mármint a hangulatodon... Ez sokszor egyáltalán nem tudatos, de ha odafigyelsz rá, rájöhetsz, hogy ilyesmi gond is lehet a háttérben.

Tapasztalatból írom.

Igaz, pszichológushoz én nem mentem el, de a szakember aki a diétaban segített, ezekről is beszélt, és már ez a felismerés is sokat segített. elgondolkodtatott, és bizony sokmindenre rájöttem, pl gyerekkori rossz emlékek. Nevezhetjük traumáknak is...meg még sok más, már felnőtt koromból, amiket nem tudtam a helyükön kezelni.

Ezekre én már mind odafigyelek, és nem eszem ha szomorú, ideges vagyok, vagy csak úgy...., Hanem csak a 3 rendes főétkezést tartottam meg. Közte nincs!!!! semmilyen kaja.

Ha valami bajom van, inkább le szoktam írni. Az segít túllendülni azon az időszakon, amikor feleslegesen ételhez nyúlnék.

27. Nem alig kell enni, hanem egészségesebben, normál mennyiséget. Nekem ilyen feleslegnél még csak pm alulműködést, meg pcost diagnosztizáltak. A szénhidrátanyagcsere betegségemre ami a legnagyobb probléma volt, csak később. De legalább igazolva lett az is.

Aztán a doki által javasolt 160g ch/1500kcal diétája nem jött be, semmit nem fogytam fél év alatt, és kopogott a szemem az éhségtől:(. Nem bírtam és fel is adtam. Később megtudtam, hogy nekem a 160g ch túl sok. Az energia meg nyilvàn túl kevés volt.

Egyedül kutakodtam a témában, és mikor rátaláltam, váltottam dietetikus által javasolt étrendre 80-90g szénhidrátra, sok fehérjére, sok zsírra, így az energiabevitelem is több lett, mégis lefogytam. Az éhség- falási rohamaim is megszűntek.