Mi lehet annak az oka, hogy egy velem megegyező magasságú ember 2-3 kilogrammal több, mint én, mégis jóval laposabb a hasa?

Ha ez "sörhas" akkor speciálisabb a helyzet. A sörhas esetén maga a hasfal dudorodik ki jelentősen, és gyakori, hogy nemigen vannak zsírpárnák a bőr és a hasfal között. Az ember azt gondolná, hogy akkor a zsírszövet a beleknél van, de mégsem ez a helyzet.

Régen is sokaknak volt ilyen, de mára egyre gyakoribb, és inzulinrezisztencia okozza. Ilyenkor nem igazán zsír, hanem egy fehérjeszerű folyadék tölti fel a belek közt a hasüreget. Májfunkciós probléma, a máj képzi ezt az anyagot, közben - évek alatt - fokozatosan maga a máj zsírosodik el, és veszti el lassan funkcionalitását. Gyakran azoknál fordul ez elő, aki alkoholfogyasztó (ezért is sörhas a neve), de olyanoknál is megjelenhet, akik egyáltalán nem isznak! (hiába próbálja az orvos rábizonyítani, mégsem a napi része az életének az alkohol)

A szervezet ilyenkor nagyon sok inzulint állít elő, hogy a sejtek észrevegyék, hogy van elég tápanyag, amelyet fel kellene dolgozni, de a sejtek érzéketlenné válna iránta, és gyakorlatilag éheznek, miközben nő a has. Sajnos elhanyagolva, hosszú távon a 2. típusú cukorbetegséget okozza.

Inzulinrezisztencia esetén sok folyadékot kívánunk, és gyakran járunk pisilni. Az étvágyunk is túl jó szokott lenni. A YouTube-on sok klip szól erről, bár a jobbak angol nyelvűek. A megoldás - többek szerint - egy hosszú KETO diéta, amelyben nagyrészt megvonjuk magunktól a szénhidrátokat, és azt zsiradék tartalmú ételekkel helyettesítjük (a Norbi diéta is ilyen). Ekkor a szervezet egy idő múlva leáll a szénhidrát feldolgozással (mert ugye nincs elég), és átáll a zsiradékok felhasználására. Ez az állapot mellesleg a szövetekben lévő zsírt is égeti különösen, ha abból sincs a táplálékban megfelelő mennyiségű kalória. Ha sok zöldségfélét is fogyasztunk (nyersen vagy főve), akkor ez a feltétel teljesül. EDz az anyagcsere mód ketonokat termel (pl. az aceton is keton), és innen származik a KETO elnevezés.

A lefogyáshoz sok türelem, összeszedettség, kevés stressz, elegendő alvás, némi böjt (pl. délig egyáltalán nem eszünk, és mondjuk este 10 után sem) szükséges, és sokat számít a sok mozgás is. Sajnos korunk civilizációs szokása, hogy pont ezek a tényezők amik hiányoznak az életünkből, és a jelenlegi világtrend - különösen az eltelt 1-2 év tükrében - az, hogy ezt fokozzuk, azaz legyünk minél kevésbé ellenállók, s minél rövidebb életűek, azaz gyakorlatilag aki teheti ne jusson el az öregkorba.

Csak mellesleg - nem a témához szorosan kapcsolódva - jegyzendő meg, hogy az arányaiban rengeteg időskorú léte a tartóssá vált népességfogyásból eredeztethető, amely a fiatalokból egy öregek iránti ellenszenvet is generál, noha ők is megöregednek, és nem is olyan lassan, mint gondolnák. Az idősek mind úgy nyilatkoznak, hogy szinte nemrég voltak ők is fiatalok, és észrevétlenül lettek öregek, ami megdöbbentő, és érthetetlen számukra. A fiatalok tehát egyfajta hamarosan bekövetkező öngyűlölet légkörében élnek. Pszichésen a jelenben ez pl. a saját testünk elhanyagolásában jelentkezik, amely meg egyeseknél a sörhasat eredményezi.