Voltatok már nagyon motiválatlanok?

Voltam. Időnként rám tör, de olyankor emlékeztetem magam arra, hogy nem véletlenül váltottam életmódot és fogytam le. Az életem, az egészségem volt a tét.

Egyébként, ha fogyókúrákban gondolkodsz akkor felesleges belekezdeni. Életmódot kell váltani, ami nem X ideig tart kúraszerűen, hanem életed végéig kontroll alatt kell tartanod az életmódodat, ha nem akarsz újra és újra visszahízni, lefogyni, visszahízni, lefogyni...

Én már közel 3 éve csinálom. Voltak, vannak, lesznek hullámvölgyek, mikor eleged van, nincs kedved, stb, de ki kell tartani akkor is.:) Mert megéri!

Vagy nem akarsz eléggé lefogyni, vagy depressziós vagy. (Mindkettőnél van tapasztalatom.)

Az elsőről írok, a második más kategória.

Tudod, mikor fogsz lefogyni? Amikor eléred azt a súlyt, amikor pl. nem fognak a nők/férfiak rád nézni, vagy kihízod az összes ruhádat, vagy simán csak eléred mondjuk a 150 kilót, stb..

Akkor fogsz lefogyni, ha annyira eleged lesz magadból, hogy az asztalra b_szol, hogy ennek itt a vége. Kezdjük. Nálam nem jött el ez a pont, eddig sem voltam rohadt gáz, de rámjött és elkezdtem. 1,5 hónap alatt eddig -11 kg (196 cm, 142-ről indultam, 110 a cél és nem megpróbálom elérni, hanem elérem). Sosem fogsz lefogyni, amíg fontosabb a sültkrumpli, mint a kinézeted. Én is imádom, de 1,5 hónapja nem ettem olaj/zsírmentes zöldségköreten és hasonlóan készített sovány húsokon, valamint 2-3 lájtos gyümölcsön kívül semmit (kivétel reggelire cottage cheese, meg ilyesmi, de érted a lényeget). Röhögve és éhezés nélkül esnek le rólam a kilók, mert brutál akaraterőm van.

Ha nem próbálod meg, tényleg nem fogsz tudni

Sajnos amíg nincs meg a bekattanás / nagyon erős motiváció, addig tényleg nem lesz sikeres a dolog. A halogatás se segít

A motiváció nekem mindig a régi képekm