A környezetedben megszólják az ételeid? Hogyan reagálsz rá?

Igenigenigen. Ezt én is átéltem. A szüleimmel lakom és a "kölesedet nem fogom fizetni", "azt se tudom mi micsoda a hűtőben", "beteg vagy hogy még ezt is leméred" beszólásokkal indult az utam, 46-os BMI-ről. Szintén elhízott család.

Röviden, azóta bulgur anyukám kedvenc étele, apukám mindenhez grillzöldséget eszik és kérik hogy süssek megint olyan rostos egészséges diós piskótát nekik is, ne csak magamnak.

Szintén probléma volt az elején, hogy nem evett együtt a család. Vagy ha egyszerre is, nem ugyanazt. Magamra főztem, egy személyre. És máig így van. Nekem az első kb tíz kiló leadása után volt hogy elkezdtek nyitottak lenni és kérdezgetni hogy ők hogy ehetnének egészségesebben. Hozzátartozik, hogy rengeteget olvasok utána dietetikus szaklapokban, megnyertem a Magyar Dieteteikusok szövetségének receptversenyét és fizetek (magamnak) egy személyi edzőt aki az elején kéthetente átnézte a táplálkozási naplóm. És ezáltal látták hogy amit csinálok az talán mégsem olyan káros. Illetve nekem az is bevált, hogy mindig nyíltan beszéltem róla. Apukám máig megkérdezi, hogy valamilyen ételben "hány túró rudi-nyi a kalória" mert ő abban tudja viszonyítani.

Ami a legeslegelején segített ha nyugodtan, kellemes hangnemmel elmagyaráztam. Szóval ilyenkor szépen nyugodtan el kell magyarázni, hogy "neked ez rossz és zavar ha mások akarják megszabni hogy mit egyél. És köszönöm xy hogy szívesen látsz [pl vendégségben] és ezt mind felajánlod, tudom hogy jót akarsz. Nekem nagyon jól esik, de ettől függetlenül pont annyit veszek, amennyi jólesik. Kérlek hogy máskor se próbáld meg megszabni helyettem hogy mit egyek és mit vigyek mert nekem ez nagyon rossz nekem. Hidd el, hogy tudom, hogy mit csinálok és így egészségesebb leszek, aminek nagyon örülök"

Nekem nem szoktak a "fogyókúrás" ételeimbe beleszólni. Párom szokott sajnálni, hogy "olyan kevés kaját eszek, hogy lehet ettől még kevesebbet enni".

Ellenben,mivel vegetáriánus vagyok, arra gyakran kapok megjegyzéseket, kollégáktól, néha családtagoktól.

Eleinte nekem is ez volt, folyton fikázták, amit eszem, de aztán lefogytam több mint 50 kilót, és tartom is kb. 5 éve. Azóta egyrészt inkább elismerően beszélnek, másrészt sokat mondják, hogy bárcsak nekik is lenne akaraterejük.

Azok a kaják, amikre régebben úgy fújoltak, most simán elfogynak a közös ebédre. Pl. a mai zöldséges kinoa és sült csirke. csak az a baj, hogy ők nem állnak meg ennél, hanem utána ugyanúgy megeszik a mindenféle édességet, illetve, ha nem együtt eszünk, akkor megesznek bármit.

Annyit javult a helyzet, hogy családom már simán belátja, hogy nekik nincs akaraterejük, és nekik kellene máshogy enni, nem nekem.

Nekem ennyi elég is, mindenki azt eszik, amit akar, én nem fikázom senki kajáját, és örülök, hogy az enyémet sem fikázza senki :)