Az étel főleg az édességek olyan szintű függőséget tud okozni mint a kokain?

sportolni kéne, én 12-13 éves korom óta edzek, futok, kondizok... és mondjuk ha van használható izomzat, lehet enni többet.

Miért lenne gusztustalan egy teljes kiőrlésű lisztből és almából készített palacsinta? :D

Kifogás az megy, na ezért nem csípik a kövéreket. Én voltam 39-40 kiló meg 70 is, most 55-56, ahogy normálisan, szóval van tapasztalatom, és azt gondolom hogy minden megszokás kérdése. És kreativitásé.

1300 kalória meg lófüle, inkább komolyan kéne venni az edzést, súlyokkal, mellé kardió, és akkor lehet enni is...

Igazából a nagyon kövérek nagy százalékban táplálkozási zavarban is szenvednek, mint túlevés.

Aztán mikor sikerült lefogyni jöhet az anorexia, esetleg a bulémia (van ennek nem purgáló verzója is).

Lefogyni szerintem könnyebb, mint tartani utána.

Felsoroltatok egy csomó kaját: nekem például az enyhe táplálkozási zavar mellett olyan durva emésztési gondjaim lettek, hogy amiket javasoltok, nagyrészét meg sem tudom enni. Kivizsgáláson voltam: bélgyulladás, meg egy csomó intolerancia (amik néha vannak néha nem, gondolom idegi állapottól is függ).

Nem olyan egyszerű ez. Ha nem lép fel semmi zavar a rendszerben, akkor igen, lehet jókat enni és lefogyni. De én pl olyan pici vagyok, hogy 1300 kcal felett már hízok (mint a korábbi válaszoló). Természetesen változó lekesedéssel azért mozgok is. Mellette ezzel a sok intoleranciával meg hasfájással baromira nem egyszerű.

De ez nem rinya, nem kifogás, mert ennek ellenére megcsináltam. És pár kiló pluszt leszámítva, ami ingadozik 1-2 évente, nem is zabáltam vissza magamat. De abszolúte értem azokat akik szenvednek közben, hogy miért. Szerintem nekem sem lesz soha többé normális egészséges a viszonyom az ételekkel.

A helyedben kipróbálnám a GAPS kúrát, addig amíg el nem múlnak a panaszok! Teljesen újra felépíteni az emésztésed,bélflórád és mellette persze betartani az orvos utasításait.

Szerintem érdemes lenne megpróbálni!

8- aska, nagyon hamar elfelejtetted, hogy neked is voltak a múltban súlyproblémáid, te se vagy szent, mégis magas lóról, lenézően beszélsz azokkal akik ezt az egészet nehezebben élik meg.

Képzeld, nekem IR, PCOS és PMA mellett is sikerült évek kemény munkájával, mindennapi fájdalmakkal élve, elvonási tüneteket elviselve lefogynom extrém elhízásból, normál súlyra, nem éheztetem magam, számomra jó és finom étrendem van, mozgok rendszeresen, de attól még igenis nehéz annak aki érzelmi evő és ételfüggő ( volt), hogy ne essen vissza.

Minden nap küzdelem egy életen keresztül.

És én mindennél jobban megértem és átérzem azoknak az embereknek az érzéseit, akik az életmódváltás- fogyás nehéz és rögös útját választották, és nehéznek érzik ezt a küzdelmet, mert én magam is ezt érzem. Attól függetlenül, hogy nagyon megérte, és örülök annak, hogy sikerült. Ettől nem lesz könnyebb.

Te meg itt ex túlsúlyosként lefogytál pár kilót , ez szép és jó, gratulálok hozzá, de ettől még nem kellene hogy elszálljon az agyad, felsőbbrendű lénynek képzelned magad ( nem vagy az) aki másokat lenéz, mert nehezebben élik meg az életmódváltást. Ritka arrogáns és undorító a stílusod.

Mindenki tudja, hogy egy jobb minőségű de diétába jobban passzoló pl desszert, a büdös életben nem lesz olyan intenzív ês finom ízű mint aki anno pl a fehérlisztes péksütikre vagy bármilyen cukros édességre volt ráfüggve. Soha nem lesz ugyanolyan.

16-oska: még IR-esként se sikerült dagadtra hízzak, mert mint mondtam, sportoltam egész életemben.

Az meg, hogy jajjjj nem olyan finom a diétásabb desszert, hát b+, és aki glutén érzékeny, vagy nem ihat tejet, vagy cukorbeteg? Sokkal nagyobb dolgokról is le kell mondaniuk, mint egy nyamvadt gyorskaja vagy egy szelet csoki.

Oszthatjátok itt az észt, de ne jöjjetek a betegség kártyával, szimplán lusta az illető edzeni meg nem képes változtatni a cukros zsíros kajáin.

Lehet mekit zabálni, snickersel leöblítve, lehet fújjogni a házi túrókrémre vagy mogyoróvajas zabkekszre, nyugodtan. De akkor nem kell sírni hogy hogyan néztek ki ;)