Hogyan kezelhet én a túlevést/falásrohamot? Evészavarom lenne? El vagyok keseredve
Tartom a diétát hetekig, sportolok mindent megteszek a fogyás érdekében és szépen formálódok is. Aztán bekattan valami, félreeszek, és onnantól konkrétan egész nap zabálok. Utánna nagyon nehéz visszaálnom a normális kerékvágásba. Nagy a hasam, feszül, rengeteget eszek, mert tudom hogy holnaptól bizony újra diéta van, hiszen még nem értem el a kitűzött célomat. Ezzel mindig visszavetem magam egy ördögi körbe. Mit tehetnék? Pszichésen kellene foglalkoznom ezzel a problémával?
Gondoltam hogy csatlakozók az anonim túlevőkhöz, vagy próbáljam meg magamtól kezelni ezt a problémát?
szénhidrát-függő vagy. Ilyen egyszerű. :)
Napi egyszeri étkezés (azt is állati eredetű ételekből) és kész. :)
"Az étel csak a test energiaforrása, ezt kell tudatosítani, és nem szabad élvezetként"
Egy lótúrót! Az étel és az evés nem csak kalóriabevitel kell legyen, hanem gasztronómiai élvezet. Úgy el elkészíteni a kalóriaszegény ételt, azt, amit eszel, hogy élvezd a diétádat. És persze akaraterő kell hozzá.
A kérdezőnek meg annyit, hogy simán le lehet állni zabálás közben, és NEM holnaptól térünk vissza a súlykontrollhoz, hamen MOST!!!
Másban is van ilyen halogatós taktika? Hogy oké megöltem már, de még egész nap forgatom benne a kést. Olyan perveznek és szadistának tűnik ez a hozzáállás.
12.
Te se tudsz sokat az érzelmi evésről mint étkezési zavarról, látszik abból amit írsz. Így inkább jobb lett volna ha hallgatsz.
Nem azt mondtam, hogy az ételeknek amiket eszik ízetlennek, pocséknak kell lennie. Hanem azt, hogy nem szabad érzelmeket társítani az evéshez, koncentrálnia kell arra, hogy csak akkor egyen, ha a szervezete igényli. Ne élvezetből,ne csak mert finom, ne azért mert szomorú vagy mert unatkozik, ideges stb. Felfogtad?
Köszönöm a hozzászólásokat, tipppeket/tanácsokat!
Nemhinném hogy inzulinrezisztens lennék, se azt hogy szénhidrátfüggő. Talán inkább tényleg az érzelmek és az akaratgyengeség. Valahogy meg kellene tanulnom kordában tartani ezeket a falásokat, és még ha be is csúszik egy "csalókaja" ott megálljt parancsolni és nem mindegy alapon folytatni:( Lukács liza könyvét beszerzem mindenképp
Én is hasonlóan vagyok mint te. Falásrohamok, bűntudat aztán előről.
Nekem az jött be, hogy napközben nemigen eszem, csak pár falat könnyűt (IF.ezhetnék is) majd késő délután/kora este eszem olyat amit kívánok, nyilván kalóriakereten belül.
Így megvan az a feeling, hogy hú de jól laktam, meg sajnos mivel pszichológiai evő vagyok, ezért az érzés is, hogy ez a "jutalom a nap végén".
Ettől függetlenül törekszem arra, hogy ilyenkor is a lehető legegészségesebben lakjam jól, de, ha épp ilyen szempontból szörnyű napom volt, akkor nyomok valami olyat, ami bár nem a legegészségesebb, de a lelkemnek jót tesz. Minap ez egy jó kis ramen volt, surimivel, de csúszott már be egy kis csoki is. Ami fontos, hogy ne csapjon át féktelen zabálásba, mert onnan aztán nincs megállás, jön a hűtő rámolás.
Akárhogy próbálok egészséges viszonyt kialakítani az evéssel, nem megy. Nem vagyok durván kövér, 58 kiló vagyok, de jó lenne lefaragni egy tízest (nem kell ijedezni, kemény 150 cm vagyok :) )
Vagy éhezek, vagy zabálok. Köztes út nincs :(
Most egy napon belül csinálom ugyanezt, bizonyos keretek között, s bár ez sem normális, de segít abban, hogy ne tartson hosszú hetekig vagy hónapokig egy ciklus.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!