Hogyan kezelhet én a túlevést/falásrohamot? Evészavarom lenne? El vagyok keseredve
Tartom a diétát hetekig, sportolok mindent megteszek a fogyás érdekében és szépen formálódok is. Aztán bekattan valami, félreeszek, és onnantól konkrétan egész nap zabálok. Utánna nagyon nehéz visszaálnom a normális kerékvágásba. Nagy a hasam, feszül, rengeteget eszek, mert tudom hogy holnaptól bizony újra diéta van, hiszen még nem értem el a kitűzött célomat. Ezzel mindig visszavetem magam egy ördögi körbe. Mit tehetnék? Pszichésen kellene foglalkoznom ezzel a problémával?
Gondoltam hogy csatlakozók az anonim túlevőkhöz, vagy próbáljam meg magamtól kezelni ezt a problémát?
Még röviden a helyzetemről: próbálom nem sanyargatni magam. Napi 5ször eszek, normális adagokat, heti 6szor sportolok amit szeretek is. Nincs extrém alacsony kalória bevitelem.
Mikor beleesek ebbe a zabálásba már nagyon fáradt vagyok, éhes, az ízes ételekre is ki vagyok éhezve. Finoman főzök, de mégis a fehérlisztes cukros sütik persze hogy finomabbak mint egy fitt desszert,pedig azokat is szeretem. Meg eszek egy adag "csalókaját", és onnantól nem tudok leálni, egy szabad napot adva zabálok össze vissza. :( mondhatjuk hogy akaratgyengeség. Az a fura, ha diétázom kitartó vagyok, ahogy a sportban is kitartó. Mégis ilyenkor elvesztem a kontrollt. Nem tudom mit tehetnék
Érzelmi alapon eszel. Ezt s hozzáállást kell megszüntetni, amit az ételekkel kapcsolatban tanúsítasz.
Az étel csak a test energiaforrása, ezt kell tudatosítani, és nem szabad élvezetként, vígaszként, nyugtatóként stb tekinteni rá. Próbáld meg egyelőre tünetileg kezelni a dolgot, ott helyben, mikor feleslegesen enni próbálnál, inkább keress valami más elfoglaltságot. Foglald el magad. Takaríts, olvass könyvet stb.
Menj el a hűtő közeléből, ülj le és kezdj el írni egy naplót- írd le, hogy az adott pillanatban mit ennél, mit éreznél ha megehetnéd, és milyen érzés lenne utána, hogy megetted, pedig nem is voltál éhes és a testednek nem volt rá szüksége. . Én egy ideig csináltam ilyet, mire végeztem, elmúlt az a fékezhetetlen inger, hogy ennem kell. Később pedig már tudtam kontrollálni szimpla akaraterővel is, hogy nem eszem, ha nem vagyok éhes fizikailag. Bár időnként annyi kellett, hogy elmentem fogat mosni is, ami után egy darabig minden kajának rossz íze van :) így nem akartam enni. Saját szabályrendszerem van amihez tartom magam. ( Havi 1 csalónap). Ennyire szükségem van, hogy hosszútávon működjön a rendszerem. Ezen felül kizárólag olyasmit eszem ami a diétám része. Gond nélkül tudom tartani.
És a tüneti kezelés természetesen csak az egyik része a dolognak. Rá kéne jönnöd, hogy mitől alakult ki ez, hogy miért nyúlsz ételhez, mi az ok, ami ehhez az állapothoz vezetett. Én egyedül csináltam végig, nem volt egyszerű leásni a mélyebb okokhoz, de végülis sikerült. Visszanyúlt egészen kisgyerekkoromig.
Ha esetleg úgy érzed egyedül nem megy, nyugodtan kérj segítséget, menj pszichológushoz.
Nincs véletlen inzulinrezisztenciád? Nálam ha lenn a cukrom, akkor tud jönni falásroham!
Egy 3pontos inzulin és glükózterhelésre elmennék a helyedben.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!