Valami motiváció?

Szerintem segítene ha vennél magadnak egy olyan ruhát ami nagyon tetszik, de most nem jön rád, kicsi.

Időnként lefényképezhetnéd magad a tükörbe, magadon a ruhával,.. Időről időre látnád hogy egyre jobban, kezdesz beleférni és szerintem ez mindenképpen motiváció lehet. Sok sikert kívánok, ne add fel❤️

Szia!

Én edzeni imádok, azt szívesen csinálom, de ha te nem, akkor hallgathatod közbe a kedvenc zenéidet/ podcastjaidat/ videósaidat...

Motiváló tud lenni néhány lefogyós tv műsor is. Én az élet 250 kiló felettet szoktam nézni.

Itthon nincs csoki, édesség, ha kívánom sem tudok enni.

Ha valami nasit kívánok, de egészségeset/kevés kalóriásat szeretnék, akkor gyümölcs, zöldseg, smootie, cukormentes mogyoróvaj stb.

Nekem havonta van egy csalónapom, természetesen a többi nap, is előfordulhat pl egy szelet torta szülinapon, de ilyenkor nem számolom a kalóriát.

Keress valakit, aki veled együtt fogy.

Maximálisan egyetértek a hármassal, ha nincs meg a belső motivációd, akkor a 36-os nadrág sem fog rávenni arra, hogy a negyvenedik nap is legyűrd a csirkés salátát este, miközben melletted a pasid nachost majszol. Persze jó dolog, ha veszel egy ruhát, amit az első is írt, én is csináltam ilyet, de ez önmagában kevés.

Nekem az volt a belső motivációm, hogy 23 évesen 150 centihez már majdnem 80 kiló voltam. Elgondolkoztam azon, hogy ha most ekkora vagyok, akkor mi lesz velem később? Mi lesz ha gyerekeim lesznek? Negyven évesen 160 kiló leszek? Vagy halott? Nem fogok tudni együtt biciklizni, játszani a gyerekeimmel? Én leszek majd a kövér anyuka, a kövér munkatársnő, a kövér feleség? Nagyon nem akarom ezt. Amióta ez a gondolat "bekattant" a fejemben azóta minden gond nélkül megy a diéta és a mozgás.

Tudom, hogy elég lehangoló, de nekem is azt volt a fő motiváció, hogy nem akarok idő előtt meghalni :D Mondjuk ez csak azoknál működik, akik tényleg "elengedték" magukat. Én 130+ kiló plusz voltam (ennyinél akadt ki a mérlegem) és már oda fajult a dolog, hogy nem bírtam fekve aludni. Szóval döntés elé állítottam magam. Összeszedem magam és változtatok, vagy ezentúl arról fog szólni az életem, hogy a testtömeghez alakítom a hátralévő életem? Az előbbit választottam és nem is lehetnék boldogabb.

De hogy ne ennyire réteg tanács legyen... hidd el, amint megjelenik a munkád eredménye, minden percét megéri majd a bele fektetett időnek. Egyetlen percét se cserélném vissza annak, amit most érzek a kimaradt hamburgerekre és lazsálásra :D Nincs jobb annál, mint önmagadat legyőzni. Amióta leadtam a súlyom, szó szerint kinyílt számomra a világ. Olyan dolgokban tudok részt venni, amit eddig csak az oldalvonalakról vagy monitoron keresztül tudtam volna követni.

Ne várd meg azt, amíg az élet jelez számodra valamilyen drasztikus módon, hogy változtatni kell, hanem kezd el most, bébi lépésekkel. Megéri.