Mi ad motivációt?

Én arra gondolok, hogy ha engedek ennek a nassolási vágynak, akkor tök feleslegesen dolgoztam meg azért, hogy lefogyjak.

Ha esetleg feljön 2-3 kiló, és érzem, hogy feszesebbek a ruháim, mint kellene, arra gondolok, hogy szeretnék-e MEGINT ruhatárat cserélni, de ezúttal nagyobbra?

Ránézek az edzőcuccaimra, biciklimre, és felteszem magamnak a kérdést: szeretném-e, hogy ezek mind feleslegessé váljanak?

Ezek a gondolatok segíteni szoktak.

Együttesen az, amit az első és második válaszoló írt.

+Nem szeretnék az egészségemmel szórakozni. Nem akarom a fizetésem jelentős részét néhány év múlva gyógyszerekre költeni, mert a szemét kajákkal elcsesztem a szervezetem.

- Életben akarok maradni

- Jobb állapotban szeretném tudni a betegségeimet, amihez a fogyás hozzásegít

- És baromira elegem van a kövér- egyben fárasztó és fájdalmas életből, jobban akarom érezni magam a saját testemben. Ezért a drasztikus fogyókúrák és jojóeffektusok helyett amikkel hosszú évekig küzdöttem, inkább életmódot váltottam.:)

Röviden ennyi.

170 kilóról indultam, jelenleg 103 vagyok. Már nincs olyan nagyon sok hátra, mint amit eddig ledolgoztam. 65 kg a cél. Az egy egészséges normál súly lesz a magasságomhoz.

Wow gratulálok 24 kg azért nem kevés.

Nálam ez úgy szokott lenni hogy van egy időszak mikor megkívánom a nasikat, édes, hizlaló dolgokat, pár napig nagy önuralommal visszatartom magam tőle és utána nem kell. Szerintem ez hozzászókás kérdése is.

Csak így tovább!!:)

Ha magadért nem, akkor legalább a gyermeked miatt fogyj. Csak 30 éves vagy és elég sok a 100 kg. Előbb utóbb sajnos ez az egészségedre nagyon rossz hatással lesz. A gyerekről sem fogsz tudni úgy gondoskodni ahogy szeretnél.

Ha nem tudsz a nasiknak ellenállni akkor egyszerűen ne tarts otthon. Mindig legyen helyette friss gyümölcs, egészséges rágcsa. Ha véletlenül bűnözöl, még nem dől össze a világ, de aztán térj vissza a helyes útra. Igyál sok tiszta vizet, nem teát/üdítőt /szénsavast. Sétálj! Napi 10 ezer lépés legyen a célod, annyi a minimum.