Ha a szobámban kis köröket kocogok egyenletes tempóban, fogyhatok?

Arra figyelj elsősorban, hogy bevigyél testtömegkilogrammonként legalább 1, de inkább 2 g fehérjét (sokkal többet viszont ne, fölöslegesen megterhelnéd a veséd vele, de nem hasznosul). Kalóriakeret, hogy maximum mennyit ehetsz, alapvetően nincs, inkább minimum. De inkább tapasztald ki, ha nem csökken a testsúlyod, akkor oké. Persze ingadozni ingadozhat. Az ideális az, ha lassan nő a súlyod, de a combod, csípőd, karod körmérete nem nő - ez azt jelenti, hogy izmosodtál. Ha zsírt szedsz föl, amit annyira nem akarsz (de kismértékben elkerülhetetlen), annak jóval nagyobb a térfogata, mint az izomnak, tehát mérhető lesz a kerületnövekedés.

Növényi fehérjeforrásoknál figyelj a komplettálásra. Ez azt jelenti, hogy a hüvelyesek (borsó, bab, lencse, csicseriborsó, de a földimogyoró is ide tartozik) egyél gabonát vagy olajos magokat is, és viszont. Így jobb lesz a növényi fehérjék hasznosulása. Ha sok állati fehérjét, tojást, túrót eszel, akkor nem olyan kritikusan fontos ez.

Ha eddig nem nagyon ettél hüvelyeseket, akkor apránként kezdd, mert magas a rosttartala némelyiknek, és ronda hasfájást kaphatsz tőlük. De idővel hozzászokik az emésztőrendszered.

Ha tudsz, készíts magadról fényképet hetente vagy havonta. Ugyanis a mérlegen nem fogsz változást látni. Nem a súlyod, hanem az alakod fog változni.

"De nem vagyok vékony! Egyedül a nyakamnál látszódik hogy mennyi a súlyom. Tény, hogy kövér se vagyok, de bőven van rajtam háj sajnos."

"A BMI értéked 19, sovány vagy. Nem normál, hanem sovány. Ha még így is zsírosnak érzed magad, az első körben testképzavar, második körben pedig skinny fat vagy. Több evés, több mozgás. Ennyi."

Bizony, igaza van a 19-esnek, meg azoknak , akik azt írják, testkép zavarod van. 172 cm-hez az 57 kg egyáltalán nem sok, sőt!

Mikor én ugyanilyen magassághoz 56 kg voltam, akkor már kilátszottak a bordáim !!

"Nem szeretem, ha néznek" - azt hittem, kb 120 kg vagy és azért szégyelled, ha mások látják, hogy tornázol, mozogsz, esetleg futsz.

A Te esetedben abszolút indokolatlan ez az érzés és azt javaslom, SÜRGŐSEN hagyj fel ezzel, tedd túl magad ezen, ne foglalkozz azzal, mit gondolnak mások.

Ha továbbra is így élsz, SOHA NEM A SAJÁT ÉLETEDET ÉLED, hanem mások elvárásai mozgatják a cselekedeteidet. És meg kell, hogy mondjam, hogy a depressziódnak is ez lehet az oka: mások elvárásainak próbálsz megfelelni ahelyett, hogy a magad életét élnéd. persze, ha az ember egy családban él, természetes, hogy bizonyos kompromisszumokat kell kötnie, de ami számodra fontos, azt csináld meg!

Menj, fuss, ússz, sétálj, élvezd az életet!

Azt meg csak zárójelben jegyzem meg, hogy a fiúk nem feltétlenül szeretik, ha egy lány össze-vissza szurkálja őket a csontjaival, olyan sovány.

Menj le az utcára, nézd meg az embereket: néha olyan lányokkal (nem szép, elhízott, stb) látok totál jó pasikat, hogy leesik az állam.

Szeresd magadat, a testedet és akkor másokat is fogsz tudni szeretni :-)

Miért csak otthon?

Saját példa: elkezdtem röplabdázni járni (mert nincs labdaérzékem :) tetszett is, bár a szabályokat sem tudtam. Munkatársaim kérdezték hogy fogytam le? Mérleg: nem fogytam egy dekát sem. Sokkal jobban éreztem magamat!