Ki hogyan élte meg azt hogy házasság után nem sokkal válással végzödött minden?

3 évvel a házasságkötés után már ki volt mondva, hogy elválunk, akkor már nem is éltünk együtt. Én nagyon megkönnyebbültem, érzelmi bántalmazó volt és én az utolsó energiámmal jöttem el, de őt iszonyúan megviselte. Először hízelgett, vissza akarta kapni, de amikor rájött, hogy semmi esélye, akkor bedurvult. Szerencsére ez már akkor volt, amikor nem laktam ott már, így csak anyagilag kopasztott meg. De nem érdekel, boldog vagyok, hogy megszabadultam tőle.

Hogy miért mentem hozzá egyáltalán. Mert azt hittem, muszáj. Évek óta együtt éltünk, és én nem hittem benne, hogy valaha valaki szeretni fog, ő meg zseniális manipulátor és leépítette az önbizalmamat, neki arra van szüksége, hogy valakin uralkodhasson minden nap. Azt hittem, ez az egyetlen esélyem arra, hogy családom legyen. Tévedtem.

34n

1 év után végre ki tudtam tenni a házból

Csodálatos volt.

Nekem az asszony az esküvő után 84 nappal mondta, hogy váljunk el.

"Honnan jutott ez az eszedbe ilyen hirtelen?"

"Régóta gondolkodok rajta."

"Milyen régóta??? 2,5 hónapja vagyunk házasok!"

Végül kiderült, hogy összejött a tanúmmal.

Ennyit arról, hogy a pasik a hűtlenek...

Én meg az ő kedvéért jártam jegyes oktatásra, mert neki fontos volt, hogy az Úr előtt mondja ki az igent, ezzel is a hűséget nyilvánítva ki.

Na hiszen...

Azt nem tudom, hogy ettől leszek-e még boldogabb. A jövőbe nem látok, de párkapcsolat, házasság nem szerepel már a terveim között. Kiábrándultam belőlük.

A szüleim már régen meghaltak, egyikük sem volt sem az esküvőn, sem az unokájukat nem ismerhették meg.