Hosszabb házasság, kapcsolat (10-15év) után, ami válással végződött, mikor tudtatok, akartatok új életet kezdeni? Mennyire volt nehéz?

ilyenkor áldom az eszem, h. soha nem állt szándékomban férjhez menni, így elvált sem leszek.

éljen a szabadság.

egyetlen pasi miatt sem éri meg bánkódni.

hadd hulljon a férgese.

ha válás lett a vége, nyilván oka volt, és jobb továbblépni.

10 éves (első) kapcsolatom volt, van egy közös gyerekünk. Persze, a megszokás ennyi

idő után azért jelen volt, és az az igazság, hogy nem is nagyon sikerült komoly kapcsolat 2 és fél éven át egyikünknek se. Ezalatt összejártunk gyakran, felmerült többször, hogy kezdjük újra, amiből végül nem lett semmi. Így utólag nem is bánom, voltak a 2 és fél év alatt igen undorító dolgai (jó, nekem is).

Akkor lett egy kapcsolata, amiben rögtön biztos volt.

Vegyes érzéseim voltak, bevallom, kicsit szarul esett, hogy neki van, de itt már nem éreztem se bosszúvágyat, amiért ő az én utolsó kapcsim tönkretette (bekavart, szakítottam az aktuálissal, amibe amúgy szó szerint belebetegedtem), egyszerűen nem foglalkoztam már vele. Sőt, inkább megkönnyebbülést, hogy többet nem mászik bele az életembe, nem vágja tönkre a dolgaim...

1-2 hónap telt el üresben, ott becsúszott néhány alkalmi is. Aztán megismertem a jelenlegi párom. A 2 és fél év után először éreztem úgy, hogy nincsenek mellékvágányok, nincs semmi a háttérben, tiszta lap van. Ez volt az úgymond "i" betű, amire végül egy pozitív terhességi teszt tette fel a pontot 2015 decemberében.

Jelenleg éppen pereskedés megy az exxel (közös gyerek gyt.), valószínűsíthetően a párja stuffolja...

Én se gondoltam anno, hogy eljutunk ide is... :D

Bocs, ha hosszú lett.

3 és fél éves volt a lányom, mikor elköltöztünk az apjától.

A pereskedésről nem tud, de a különválás megviselte, voltak ebből problémák.

Mikor megszületett a pici, volt féltékenykedés, bár az gondolom, amúgy is lett volna, ha egy az apjuk, egyébként meg imádják egymást a húgával.