Miért romlik el ennyi házasság, régen ennyire "felszínesek" voltak?

Régebben is elváltak volna anők, ha lett volna keresetük. De a szemét hímsoviniszta pasik terrorban akarták tartani a nőket. Valakin ki kell élni a selejtes ferdeségüket (pl. állatkínzás, nő és kisgyerekek kínzása).

Te is ki tudsz vele b*szni: csald meg a legjobb barátjával (ha van aki teszik is). Vagy dobd ki. Túl fiatal vagy ahhoz, hogy elcs-szd az életed.

Én 26 vagyok de már most úgy gondolom, hogy egyedül akarok maradni. ez van. Pegid nem volt rossz tapasztalatom, de ha lenne, nem tűrném..úgy dobnám ki, mint a cicát kakilni.

Beleviszek egy kis humort. Az én nagyszüleim 62 évig éltek együtt. Én sem tudom hogyan bírták, de a Mamám elárulta: A Papa reggel 3 órakor kelt, elment a TSZ-be szántani, vetni, Mamám otthon volt a 3 gyerekkel, ellátta a jószágokat, kapált, tejet fejt. Papa délután 5 órakor hazajött, fát vágott, megjavította amit kellett, aztán 8 órakor megnézték a Híradót (már amikor volt TV). És ez így ment több, mint 50 évig. Aztán nyugdíjasok lettek, és elkezdtek veszekedni, mert nem voltak már elfoglalva, városon éltek, így nem voltak állatok, amiket gondozni kellett, meg föld sem.

HÁT ÍGY!

Egyébként a tisztelet, megbecsülés és az, hogy meggondolom, mit ejtek ki a számon, az nagyon fontos.... És hogy tényleg komolyan gondolja az ember, hogy egészségben, betegségben, jóban és rosszban is, totális önfeláldozás mindkét fél részéről a másikért és a gyerekeikért.

Tui.

Mesélek valamit:

A férjem megvert mert nem olyat főztem amit szeret. Mivel nem ez volt az első eset, hogy agresszív volt, ezért elhagytam és hazaköltöztem.

Nagymamám 88 éves, megkérdezte tőlem hogy mi volt a baj és mikor elmondtam neki, a férjem pártjára állt!!!!

Kijelentette hogy a nő feladata az hogy kiszolgálja férfit, és én megérdemeltem a verést, mert nem tettem meg mindent a férjem boldogságáért.(amúgy éjszaka 12 óráztam és reggel gyorsan főztem egy kis borsófőzeléket)

A tanulság az, hogy régen úgy nevelték a lányokat, hogy kinyalják a férjük s.ggét.

Biztos van valami abban, amit az utolsó hozzászóló írt. Nálunk az Apámé volt a főtt hús, más nem ehetett belőle. Nagymamáméknál a férje mert először az ételből, utána a gyerekek, majd Ő. Szóval voltak rá utaló jelek, hogy a feleség egy "szolga" (rabszolga) volt a legtöbb helyen. Most már a nők kikérik ezt maguknak. Nem engedik, hogy verjék őket, anyázzák, eltartsák. Tehát éppen dúl a forradalom e téren, és ennek vonzata a sok félresikerült házasság, majd a válás.

Én nem szerelemből mentem férjhez, mert az akit szerettem nem illett hozzám. Kerestem egy hasonló neveltetésű, hasonlóan gondolkodó, szerethető férfit helyette. Én tudom (női megérzés), hogy mi nem fogunk elválni akármi is lesz, mert kiegészítjük egymást rengeteg téren, egyformán gondolkodunk a világról, erkölcsi érzékünk is hasonló és komolyan gondoljuk. Míg az előzővel nem hiszem, hogy hosszú házasság lett volna, pedig szerelem volt, legalábbis a részemről.