Váljak vagy maradjak egy kihűlt házasságban?

A problémámra azt hiszem sok embertől azt a tanácsot kapnám, hogy kéne nekem egy jó nagy pofon. Néha én is azt érzem, mégsem nyugtat meg. 13 éve élek házasságban a férjemmel, két gyermekünk van (11 és 9 évesek). Kapcsolatunk nem indult nagy szerelemként, de nagy általánosságban nyugalomban, harmóniában éltük életünket. Más a temperamentumunk, sok dologról másként vélekedünk, ő agresszívabb, türelmetlenebb, extrovertáltabb, de áthidalhatónak tűnt a különbözőség. 2 éve azonban csak csúszom lefele egy lejtőn. Fokozatosan hidegültem el a férjemtől. Mára már ott tartok, hogy nem szeretnék hozzáérni, nem tudom megcsókolni, inkább feszélyez és idegesít a jelenléte. Természetesen beszéltem vele a változó érzéseimről, amire rosszul reagált. Kiabált velem, majd könyörgött, hogy ne hagyjam el, és azóta "tapad". Néha nem is azt érzem, hogy szeret, inkább mintha kapaszkodna csak. Az összes praktikát bevetettem, hátha "fellángol" újra valami: kettesben randi, utazás, vacsora stb. Semmi. Testben ott voltam, lélekben másutt. Most azon a ponton tartok, hogy semmi nem segít visszazökkenni a házasságomba. No és persze a klasszikus: korábban fel sem tűnt, hogy más férfiak is léteznek rajta kívül. Újabban sajnos észreveszem őket. Mit tegyek? Váljak el? Nem alkoholista a férjem, nem csal meg, szeret. Miért nem jó nekem ez így, ahogy van? 38 évesen kezdjek új életet, mert "megbolondultam"? Közben pedig fojtogat az érzés: vele kell maradnom? Egy langyos kapcsolatban?