Hogy lehet ugy elvalni 4 eves gyerek mellett, hogy ä gyerek ne seruljon, egyaltalan ilyen letezik?

#1+1

32/f

Nem létezik.

Mindenhogy sérül.

4 évesen nem (csak) a válás miatt sérül, hanem azért mert a szülei vitatkoznak, kiborulnak, összetörnek, háborúznak, és a legrosszabb, ha őt használják fegyvernek, vagy ha az apját alig látja.

Beszéljetek vele, hogy apa elköltözik, de ők ugyanúgy találkoznak, pontosan mikor lesznek a láthatások, mire számítson. A bizonytalanság a legrosszabb. Minden este tudnak beszélni telefonon, stb.

És ne kezeljétek tragédiaként, ne viselkedjetek úgy, hogy mindennel vége, nagy baj van. Viselkedjetek minél természetesebben. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetsz szomorú, mert természetes, hogy az vagy, és a válás nem jó dolog. De ne előtte borulj ki, és végképp ne előtte öljétek egymást.

A legjobb, ha továbbra is tudtok néha hármasban programot csinálni. De mindkét szülővel minél több időt töltsön.

A gyerek mindenképpen sérül, de akkor is, ha egy rossz házasságban nő fel.

Ha érzelmileg képesek elengedni egymást a szülők, nem játszmáznak a gyerek rovására, egyikük sem él vissza a helyzetével, elfogadják, hogy a gyereknek a másikuk is fontos, igyekeznek továbbra is minél több minőségi időt tölteni a gyerekkel, és a saját szintjén beavatják őt a történtekbe kihangsúlyozva, hogy a válás nem az ő hibája, valamint képesek továbbra is összedolgozni szülőként és a kicsi érdekeit nézni, na akkor nem sérül a gyerek, csak minimálisan.

Ha "a gyerek miatt" együtt maradnak, azzal is végzetes károkat okoznak, mert az ő nyakába teszik a felelősséget, hogy miatta éltek boldogtalanul a szülei. Boldog gyereke csak boldog szülőnek lehet.

Ez egy emberi nagy badarság!

A gyrek nem sérül váláskor ha a gyerekeket tartják szem előtt.

Igen, lesznek szomorú pillanatok, de a sérülést a vagyonmegosztáson, a gyerek/ek feletti felügyeleti jogon való vita, és a sértettségből adódó veszekedések okozzák!

Amikor mi váltunk, a kisebbik 10, a nagyobbik 12 éves volt.

A volt feleségemmel megbeszéltünk mindent, és a gyerekeket figyelembevéve, nagy körültekintéssel jártunk el!

Majd a hét minden napján jöttem-mentem, hoztam-vittem őket, a volt felességgel pedig megmaradt egy nagyon jó barátság.

Egyszerűen lezártunk mindent, normálisan leülve és megbeszélve, korrekten!

Megállapodtunk gyerektartásról, a közös lakásról.

Egyikünknek sem volt másik, sem szülői ház, így a lehető legjobbat hoztuk ki:

Volt feleség maradt a lakásban a gyerekekkel addig, amíg a gyerekek be nem töltik a 18. életévüket.

Ez után felszámoljuk a közös dolgokat, és mindenki megy a maga útjára.

A gyerekeknek nem kellett soha vélasztaniuk, apróbb kényelmetlenségeket leszámítva nem volt probléma.

Szerintem minél kisebb a gyerek, annál elfogadóbb.

Jól írja a nyolcas, a hozzáálláson múlik.

Nekem is 4 volt a legkisebb mikor elváltunk az exfeleségemmel de nem volt probléma. Iskolában jól teljesítenek, jól viselkednek, nincs velük probléma. Őket kell szem előtt tartani, akkor nem lesz gond!

Persze nyilván tudom én is hogy nem olyan lesz nekik mintha egy rendes családban lőlnének fel, de nem lesznek lelki sérült emberek ha nincsenek elhanyagolva! Tudniuk kell hogy számíthatnak a szüleikre, mindkettőre, és nem egymás ellen kell uszítgatni, meg leszólni a másikat hogy anyád így úgy, vagy apád így úgy...