Miért az Anya élvez előnyt gyermek elhelyezésnél?

Oké, nézz így a dolgokra. Két kezeddel építettél egy házat. Te adtad szinte az egészhez az anyagot, te áldoztad rá az időt, a te tested fogja egy életen át magán viselni a házépítés nyomait; a kezeid érdesek, a hátad fáj, stb. Ebbe a házba beköltözöl te, és a párod de a háztartás vezetése még így is nagyrészt rád hárul, te rakosgatod be a bútorokat, te javítod meg, ami el van romolva, te takarítasz, te tartod számon, hogy éppen mi fogyott el, és mi van otthon.

A párod is imádja a házat, ez vitán felül áll. Sőt, be is segít ebben-abban, néha port töröl, főz kettőtöknek, ha megkéred rá, és nagyon vigyáz, hogy még véletlenül se okozzon kárt semmiben, de... Ettől még a párod lesz az, ki csak belecsöppenik a házba, és nem az, aki tégláról téglára építette, és gondját viselte.

Még napjainkban is az anya az, aki első sorban a gyerek gondját viseli, ezzel kb reális arányban is áll a gyerekelhelyezési perek végeredménye. Szinte nem tudsz olyan ismerettségi körbe kerülni, ahol a tagok nagy részének ne lehetne ebbe a három csoportba beosztani az apját: a közömbös, aki bár része volt a családnak, de általában nem nagyon folyt bele az életükbe, inkább csak egy külső szemlélő volt; a tipikus "jófej apu" aki szintén nem vesz részt a gyerek érdemi nevelésében, hanem ő a laza szülő, aki a gondoskodást és a felelősségvállalást azzal váltja ki, hogy elkényezteti a gyereket, sokszor megenged nekik olyasmiket, amikre az anya nemet mondott, elviszi őket gyorsétterembe az anya háta mögött, stb. A harmadik, legkisebb csoport meg az, akik tényleg rendesen kiveszik a részüket a nevelésben. Ez általános. Az anyák még akkor is érdemben nevelik a gyereküket, ha házisárkányok, vagy túl szigorúak, de az ritka, hogy az apa is ugyanakkora része legyen a gyerek életének, ami meglátszik a gyerekelhelyezési pereknél is. Nem mondom, hogy sosem történik igazságtalanság, de a nagy részük nem az.

Emellett rengetegszer a szülők el sem jutnak a tényleges perig, mert az apa magától mond le a gyerekéről az anya javára, ami meglátszik a statisztikákon is, de az átlag emberek ugye nem veszik a fáradtságot, hogy belegondoljanak, hogy ettől is emelkedik az anyával maradó gyerekek száma.

"a legtöbb esetben mind 2 fél megérdemelné a 50 - 50% ot"

Legtöbb esetben apuka szarik a gyerekre, a gyerektartás fizetését személyes támadásnak veszi. Statisztikailag azért ítélik 90%ban az anyáknak a gyereket, mert az apukának nem is kell. Nem küzd, nem pereskedik. Úgyhogy igen, az ilyen barom férfitársaik miatt szívnak a jó apukák is.

Legyünk őszinték most, jó?

A férfiak nagy része utolsó csicska béta senkinek tartja azon férfitársait, akik az anya helyett mennek gyes-re, és az is idomított lábtörlő a nagy részetek szemében, aki nem ragaszkodik a "hagyományos nemi szerepekhez" (értsd: nem tolja a nőre a háztartásvezetést).

Egy ilyen társadalomban mégis hogy az istenbe várjátok el, hogy ne a nők kapják a gyerekeket?

Majd ha egy kicsit visszavesztek ebből a "férfi legyen férfi a nő meg legyen nő" konzervatív baromságból, akkor talán lenne esélyetek beslisszanni a létező legnőiesebb területre: a gyereknevelés területére, de amíg elvárjátok a férfi lét tradicionális előnyeit, addig a hátrányai miatt se panaszkodjatok.

Meg aztán már írták is: a legtöbb férfinak a háta közepére se kell a gyerekkel járó felelősség. Oké, lehet, hogy 1-2 alkalommal telesírják a párnájukat azért, mert a büdösk...va exük neveli a gyereket, - sokan még könnyes blogbejegyzéseket is írnak erről az igazságtalanságról, de a többség előbb ölné magát a Dunába, mint hogy teljes felelősséget vállaljon az utódjáért. Az, hogy neki egyedül kelljen gondoskodni arról, hogy mit egyen a gyerek, mikor kell ruhát venni neki, mikor kell szakkörre vinni, mikor vannak a tanítási szünetek, milyen háziban kell segíteni neki stb, maga a rémálom.

"Akarom a gyerekemet, azon kívül hogy dolgoztam és igyekeztem jó apa lenni nem tettem mást"

De igen, rossz nőt választottál, most idd meg a levét. Máskor kétszer is meggondolod kinek csinálsz gyereket.