Akik pici gyerekkel váltak el, mesélnétek mi volt az oka?

1. felelőtlenség

2. meggondolatlan párválasztás

Mindrn más csak kifogás.

1-es röviden és tömören kimondta az igazságot, akármennyire is fájdalmas és nehéz beismerni, de valahol mégis igaza van. Az a baj, hogy ezt előre nem mindig lehet látni, utólag meg már könnyű okosnak lenni, akkor már nem lehet visszacsinálni.

Mi most válunk 1,5 éves gyerekkel sok évnyi házasság után. Feleségem még a fogantatás előtt titkos viszonyba kezdett, szülés után pár hónapra borult ki a bili, és most jutottunk el a válásig.

És itt kell igazat adnom az 1-esnek mindkét pontban.

Igen, nagyon nagy felelőtlenség volt gyereket vállalni szeretőzés közben. Én sajnos nem tudtam róla, annyira titokban tartotta feleségem. Pedig ha tudtam volna, abban a pillanatban lefújom a gyerekvállalás projektet, és már akkor váltunk volna. De legalább ekkora felelőtlenség kisgyerekkel elválni és fejest ugrani a semmibe a vélt boldogság reményében.

A második pontban is igaza van 1-esnek, meggondolatlanul választottunk párt, feleségem sose volt igazán szerelmes belém, legalábbis az ő értelmezése szerint (villámcsapás, elvakult szerelem, aki miatt mindent feláldozunk, stb.). Én naivan azt hittem 3X évesen házason, anyukaként már nem a tündérmesékben lévő szerelem a legfontosabb az életben, ami úgyis elmúlik pár év alatt. Sajnos tévedtem. Ő is hibázott, tudnia kellett volna, hogy ez milyen fontos neki. Én is hibáztam, mert nem vettem észre ugyanezt.

3 éves volt a gyerek. Összeházasodva nem voltunk, csak 10 évig tartó kapcsolat volt.

Az oka?

Részben igaz az első állítása, nálunk leginkább abban az értelemben, hogy tiniként jöttünk össze, elsők voltunk egymásnak, kiforratlan személyiséggel, ami ahogy alakult később, kiderült, hogy rohadtul nem illünk össze, + az élettapasztalat hiánya is ott volt a levegőben. Ezen kívül az exem nagyon belepunnyadt a kapcsolatba. Én próbáltam feldobni, programokat szervezni kettesben, beszélgetni vele, egyáltalán nem jártam sikerrel. A vége az lett, hogy mentem nélküle, a folytatást a fantáziára bízom...