Van itt olyan, aki bár több végzettsége is van (esetleg felsőfokú is), inkább otthon, a gyerekekkel, családdal tudja elképzelni kiteljesedni az életét? Megoldható 3-4 gyerekkel 1 fizetésből? Mesélnétek?

23 évesen született az első gyerekem, akkor gimnáziumi érettségim van. Gyerekek mellett tanultam tovább, leginkább gyes alatt, így lettem programozó.

Nem vagyok karrierista alkat, sokkal inkább a családomnak élek. Éppen ezért nem vállaltam programozói állást, mert utazni kellett volna mellette, és a munkaidő sem lett volna optimális. Akkoriban 3 gyerek mellett muszáj volt dolgoznom, a helyi postán vállaltam munkát, mert így tudtam hozni-vinni a gyerekeket.

Később még 2 babánk született, mellettük álltam neki a szociális gondozó szaknak, mert valóban érdekel a szociális munka, és önkéntes alapon évek óta csinálom is.

Viszont egyelőre nem akarok ebben sem elhelyezkedni, most még fontosabb a család. Ha nem is nagy lábon, de kijövünk a férjem fizetéséből.

Alaposan átbeszéltük a kérdést, és úgy döntöttünk, most még nem érné meg munkát vállalnom, akkora gondot jelentene a gyerekek felügyelete, a család egyenesben tartása, így maradok főállású anya.

Nálunk ez azért is fontos, mert tanyán élünk, 5 km-re a falutól, és a gyerekek nem tudnak önállóan bejárni.

Természetesen ha változna a helyzet, azonnal keresnék megfelelő munkát, de a fő szempont akkor is az lenne, hogy minél többet legyek a családdal. Jövőre már szerezhet jogosítványt a nagyobbik fiam, és tudná hordania piciket az oviba, vagy később általánosba.

Volt olyan, aki élősködőnek nevezett, de nem érzem magam annak. Kiveszem a munkából a részem, itthon mindent megoldok az 5 gyerek és a ház körül, a férjem meg kimondottan örül annak, hogy ő nyugodtan dolgozhat, nem zavar be neki egy-egy betegség, és legtöbbször normális körülményekre érhet haza.

Szerintem csak arra kell ügyelni, hogy ne gyepesedjen b otthon az ember lánya. Én is folyamatosan fejlesztem magam, mellette a mai napig karitatív munkát végzek, amibe igyekszem bevonni a családomat is.

Én nagyon el tudnám úgy képzelni. A nagyobbik gyerekem elég sok különórára jár, a kicsinek is biztos lesz hobbija. Ha megoldhatnánk még egyet biztos bevállalnánk, úgy, hogy otthon maradok. De nem tehetjük, nekünk nem fog menni sajnos. Vissza kellett mennem dolgozni.

"...inkább otthon, a gyerekekkel, családdal tudja elképzelni kiteljesedni az életét"- teljesen így érzem. Bár szeretem a munkám, ha választhatnék, nem azt választanám.