Nem tudom mit tegyek: váljak vagy ne? Ti mit tennétek? Borzalmasan érzem magamat.

Mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a válaszokat!

több kérdés is felmerült a kommentekben, igyekszem is most válaszolni (nem volt netem pár napig):

- igazából mindig is én voltam az, aki lendületet adott a kapcsoaltunknak, ha kellett. Az aktuálisan felmerülő problémánál ő leakad, sajnálkozni kezd, hibáztatja a világot/akárkit kvázi nem a problémával foglalkozik csak herdálja az energiát- én pedig azonnal a megoldást keresem mindenben és hiszem, hogy minden okkal történik, mindenben igyekszem meglátni a lehetőséget. Ez alapvető különbség küztünk, és ezt nem rosszallásból írom, mert így szerttem meg, így fogadtam el őt. De attól még nagyban hátráltatja az életünket.

- a nagyobbik gyerkőc 21 hónapos.

14 hetes várandósan egy életmentő műtéten estem át, ami elég nagy kockázattal járt a magzatra is. Szerencsére "mindössze" annyi folyománya lett, hogy a szövődmények miatt koraszülöttként érkezett a kislányunk és igen, valóban SZINTE minden időmet és energiámat felemésztette a gondozása, BÁR tudatosan törekedtem rá már akkoriban is, hogy a lehetőségeimhez mérten próbáljak meg a férjemmel is törődni. Tudom, hogy ez kevés volt neki, már akkoriban is próbáltam beszélni vele erről, de hárított és kijelentette hogy tudomásul veszi h a pici érdeke az első. Mint utólag kderült, mégsem így érezte. :) Pedig szerveztünk kettecskén-programot, baráti-programot, nem hanyagoltam el magamat, a háztartást kicsit igen :D, de mindig volt kaja és a kosz sem öntött el minket soha. mindig megkérdeztem h milyen napja volt. minek örült, min bosszankodott stb, nem rohantam le az itthoni dolgokkal hanem hagytam időt feloldódnia. Talán túl sokat vettem le a válláról... Az viszont tény és való, hogy bár az alapvető testi kontaktusok megvoltak (simogatás, ölelés...), valós aktusra csak több hónap után került sor

nem igazán tudom még ma sem, hogy mit kellett volna másként csinálnom, mert n úgy érzem mindent megtettem ami casak tőlem tellt - és bár sokat beszélgettünk erről, ő sem tudja megfogalmazni, csak annyit, hogy nagyon rosszul érintette hogy elkerült az első helyről.

Bár ez szerintem evidens, hogy ha baba érkezik, akkor visszovonhatatlanul átrendeződik a prioritási sorrend, főleg, ha a babával bármi nemvárt probléma adódik.

hála istennek a lányunk mindent behozott, sőt!!! Kicsit labilis idegrendszerű és törékenyebb testalkatú a kortársainál, de minden egyébben jóval megelőzi őket, a 18 hós kontrollvizsgálati eredmény szerint már egy 3éves gyerek értelmi szintjén állt. Nagyszerű kiscsaj! Egy igazi tündérboszorka...

A kisfiunk 4 hónapos. Nem tervezett baba, konkrétan: fogi gátló mellett fogant (Czeizel Endréék nagy örömére, mert kirívó statisztikai adatot jelent Eu- szinten), és a férjem meggyőződése szerint el kellett volna vetetni, mert tényleg szarul álltunk pénzügyileg és neki abszolute nem hiányzott még egy lapát a felelősségre, hogy még vkit el kellene tartani. De én kitartottam amellett hogy ha ennyre jönni akart és minket választott akkor nem ölhetjük meg.. sok vitánk volt ebből és végül azt mondtam, hogy mindenképpen megszülöm és felnevelem mindkettőt, akár vele akár nélküle, döntse el hogy részese akar-e lenni az életüknek. Ezután nyelte le a döntésemet, bár a kisfiúval azóta sem barátkozott meg teljesen, nem fogadja el annyira mint az imádott kislányát. Bár mostnaában már igyekszik, mert eleget jártattam a számat és belátta, hogy nem vetheti el magától a kisebbiket csak azért, mert nem ő döntött a sorsa felől, nem az ő akaratán múlt a kicsi léte. Egyre jobban kötődnek egymáshoz és ebben nagy munkám van.

- anyagiak... nos, a recesszió miatt irtóra megemelkedett a lakáshitelünk, akkora, hogy az én GYEd+Csp jövedelmemet teljesen elviszi. a férjem pedagógusi fizujából tengődünk. eddig siekrült úgy bűvészkednem, hogy nincs rezsihátralékunk, de nagyon-nagyon neccesen jövünk ki, hónapról hónapra élünk. megtakarításunk nincs, a szüleink anyagi támogatására nem számíthatunk.

az a helyzet, hogyha válnánk, el kellene adni a lakást, ami a hitel miatt csak deficittel lenne lehetséges, ha egyáltalán sikerülne (kisvárosban élünk). se neki, se nekünk nem lenne túl sok perspektívánk, nincs hová különmenni. a gyedből nem tellne albira+megélhetésre is.

Nekem amúgy 2 felsőfokú végzettségem is van + felsőfokú szakmai nemzetközi nyelvvizsga. de kisgyerkesként sehol sem alkalmaznak.

az évek során többféle feketemunkát is vállaltam jövedelemkiegészítésnek pl takarítás, gyerekvigyázás stb, és az itteni tapasztaltok alapján tudom, hogy könnyű lenne viszonylag kevés idő+energiaráfordítással több pénzt keresni. Eddig nem éltem a lehetőségekkel, de a kapcsolatrendszerem meglenne hozzá, hogy "mást" is szolgáltassak, mint rendet és tisztaságot... ezt a lehetőséget azért mérlegelem, mert "normális" munkával a gyerekeimtől venném el az időt: beutazás-munka-hazautazás min 10 óra/nap, tehát látnám őket kora reggel és este - és én velük szeretnék lenni amennyit csak lehet!!! és hát kategóriákkal többet is keresnék. az már más kérdés, hogy a lelki oldalával mennyire tudnék megbrkózni, de talán megoldanám.

még akartam írni, de majd később mert most szólítanak a kicsik.

mg 1x köszi mindenkinek...