Nincs rám szüksége a férjemnek, hogyan tovább?

na jó látom azon pityogós egyének közé tartozol, akik nem fogadják el amit nem akarnak hallani.

Mint a szobor a három majomról, szeme befogva, füle befogva, szája befogva.

Nem bíráltalak, hanem azt szerettem volna hátha kinyilik a szemed, Saját magadban nem látod az ellentmondásokat.

De mint mondtam nem akarok kötekedni, nem az én életem.

senki nem mondta, hogy te azért szültél, hogy megtartsd a férjed, csak te mondogatod ezt.

Kézenfogva jártok, de jó kis képmutatás, miközben a fejedhez vágja nincs szükségem rád.

Ezért mondtam hogy gondolkodj., de úgysem fogsz meg ha belekavarodsz a saját kis álomvilágodba kimagyarázod, vagy elkezded magad sajnáltatni., ahelyett hogy tennél valamit.

"ennyi év után is szerelmes vagyok belé,nagyon hiányzik ha nincs itthon ....Ő mellette lettem nő,vele érzem jól magam"

Ezt is elmondtad a férjednek? Mert ez lenne a legfontosabb. Ebből kiindulva teljesen más hangnemben lehetne megbeszélni a dolgokat, mint ha csak vádakat vágtok egymás fejéhez.

Most már ideje magadra gondolnod. Állj munkába, végezz tanfolyamot, keres svalami új célt! Amikor azt mondja, nics rád szüksége, tkp. azt üzeni: Te rá vagy utalva..Azért neki is nehéz eg yéleten át vinnie ezt a felelősséget. Itt az ideje: valósítsd meg önmagad! Ha látja mejd, hoyg megálsz a lábadon, hoyg őrajta kívül és acsládon persze, más is fontos az életedben, egyből vonzóbbnak, érdekesebbnek fog találni, és az az érzése is el fog tűnni, mintha neki kellene téged is cipelnie a vállán. Ne sértődj meg, vedd úgy, hogy egy olyan mondatot kaptál tőle, ami elindított a saját fejlődéseden. kÖSZÖND MEG ezt a mondatot! De őszintén, a saját szívedbe! Eddig te az egész életedet a családra szántad. Most itt egy korszak vége, tovább kell lépned. Ez a mondat részéről egy lehetőség, szinte egy biztatás, hoyg lépj! Nme válni kell, hanem találd meg önmagad, gondolj végre magadra is. A gyerekeid már sínen vannak.Van szakmád? Szerezz, vagy újítsd fel. Tanulj nyelvet. Te finanszírozd, ha nincs rá pénzed, vállalj munkát. Akár takarítást is, vagy valami adminisztrációt, lényeg, hoyg magadnak álld! Nme baj, ha el kell vonnod az időt otthonról, megoldják(még ki is derülhet, hogy mégiscsak rádszorulnak néha)

Ez egy jel, és jó jel az életedben, amire hallgatni kell.

Változz meg. Olyan nincs hogy jaj tudják hogy én nem bírom befogni szám és fogadjanak el kész pont.

Neki nem az a sértés ami neked, így lehet hogy már te is nagyon megbántottad olyannal amit észre sem vettél.

Miazhogynemtudoodbefogniaszád??!!!

ő dolgozik, öt embert eltart meg a lakást, megtesz mindent, és erre te meg őt cseszegeted, mert unatkozol? Már bocs! Én megértelek, de gondold magad a helyébe! Már csakjól esne, ha otthon kedves, békés légkör várna, nem? Nme ő zár anéyg fal közé, hanem te magadta. Jól látod, ettől vagy feszült.. Mindjárt lérettségizik a nagy , kicsit befogod, elmégy emberek közé. Nme szabad mindent a férjedtől várni. Addig is menj el kisgyerekestől. Te zárod be magadat.Jó, hogy ki akadsz. De ezt már ne aférjed oldja meg. 4 gyerek NYAKÁN? Bocs, de ezen gyorsan változttod kell. Neked, te vagy anyűgös. te mindig beszólsz, szerencsétlen egyszer zólt vissza, s ugye milyen rosszul esett?? Keresd elő a régi barátnőidet, nekik panaszkodj, velük beszélgess, a párodnek tartogasd a kedvesebik, titokzatosabbik, vonzó oldaladat! És meglátod, hamar jobban fogod érzni te is magad, ő is meg a gyerekek is. É skezdj valami hobbit, szorítsd ki az időt, csodákat tehet.

Azzal értek egyet, aki azt írta, hogy mondd el ezeket a dolgokat a férjednek ugyanúgy, ahogy ide leírtad! :) Ne várd, hogy azonnal a karjaidba omoljon, hiszen a férfiak néha sokkal inkább hisztisebbek, mint a nők, de idővel, ha látja rajtad, hogy megváltoztál, akkor ő is nyitni fog feléd! Próbálj meg a kedvében járni, ha hazajön a munkából, készíts neki valami különlegességet, esetleg este a hálószobában próbálj a kedvére tenni! Éreznie kell, hogy mennyire szereted és ő sem tudna élni nélküled!!! Nehéz lesz megváltoznod, nagyon-nagyon sok türelemre lesz szükség, próbáld meg elkerülni a konfliktusokat! Ne szítsd a tüzet, ha látod rajta, hogy feszült, ideges, akkor hagyd egy kicsit magára, utána biztosan lenyugszik, de ne provokálj ki semmilyen vitát. Egy házasság nagyon sok lemondásról is szól, amit sajnos az ember kénytelen megtenni alkalmanként a saját (és családja) boldogságáért! A gyerekeket pedig mindenképpen hagyjátok ki a vitáitokból!!! Nem szabad, hogy ők bármit is érzékeljenek ebből a feszült légkörből, mert akkor elrontjátok az ő életüket, gyerekkorukat is!

Remélem segítettem! Sok szerencsét! :)