Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lehet, hogy már nem szeretem a férjem? Mit tegyek?
Van két kisgyermekünk, szép közös otthonunk. De valami nem stimmel kettőnkkel. Már egy jó ideje érzem, hogy nagyon mások vagyunk. Az a sok hasonlóság, amit régen magunkban véltem látni, mára már szinte teljesen eltűnt. Sajnos ez meglátszik a kapcsolatunkon is. Sokat vitázunk. Én egyre jobban elridegülök. Már nemigen kívánom vele a szexet sem. Szexelünk azért, magáért a szexért, de nem több, legalábbis részemről. A szex egyébként nem rossz vele, de érzelem kevés van benne. Nem vagyunk egy húron sok más területen sem. Már nem szívesen megyek vele pl. nyaralni sem, pedig megtehetnénk. De nincs kedvem. Tudom, hogy olyan lagymatag lesz a nyaralás, mint eddig volt, s az már jónak számít, ha nem veszekszünk. Nincs kedvem az egészhez, pedig mondják, egy közös pihenés, beszélgetés kirángatna ebből a nihilből. De nekem már ehhez sincs kedvem. Tudom, hogy csak egy ideig-óráig javítana valamit, ha javítana.
Időnként próbálkozom beszélgetéssel vele, ilyenkor először veszekszünk, majd belátjuk némileg a másik igazát is, tehát van némi megértés egymás felé még. De ez nem elég, hogy kirángasson.
Rájöttem, teljesen mások vagyunk. S most félek, teljesen kiszerettem belőle. De abban sem vagyok biztos, hogy ő valójában szeret-e. Többször mondja, igaz, de nem érzem, hogy szívből mondaná. Én pedig nem mondom már.
Nincs senki harmadik.
Nem vagyok most boldog mellette, pedig sok jó dolgon végigmentünk, s sok jó dolgot megteremtettünk. Félek, ha kiszerettem belőle.... vége.
Ti mit tennétek helyemben? Ennyi elég lenne, hogy elhagyjátok párotokat? Ráadásul itt a két kisgyerek.....
válasza:
válasza:Az az igazság, hogy az első nagy törésig úgy éreztem, mi vagyunk az ideális pár. Azt nem mondom, hogy nem vitáztunk néha, de azt mind "építővitának" éltem meg. A töréstől (terhes voltam, mikor szeretőt tartott egy ideig, és meg is tudtam ekkor) viszont meginogtam. Azóta elviekben kihevertük ezt. Sőt párterápia szintjén pszichiáter segítségét is elfogadtuk. Ő azóta nagyon megbánta, amit tett, s lezárta, s azóta nem volt semmi ilyesmi, sőt. Én pedig minden energiámat a gyerekek mellett abba fektettem, hogy meg tudjak bocsátani. Lehet, hogy ez nem sikerült, de most tényleg úgy érzem kifulladtam.
Igen, kedves válaszoló, az is igaz, hogy kisgyerekek mellett az anya kifárad, ráadásul nekem két kicsim van, szó szerint egyik kicsi, másik pici. :-)
De valahogy mégis úgy érzem, nem csak szimpla fáradság ez.
Mikor végigzongoráztuk ezt a megcsalásos ügyet, úgy éreztem sikeresen zártuk le. Adtunk rá időt, beszélgetést, mindent. Ő is megtett mindent, hogy jóvá tegye. De most nem ezt érzem. Nem tudom, hogy amit most érzek, annak van-e köze a régi törésemnek, vagy nincs, s ez akkor is előjött-e volna, ha az anno nem történik meg. Nem tudom, s már ezt nem is fogom soha megtudni. Lehet, hogy ezért érzem, hogy nem magamért szeret, hanem bűntudatból "kell" neki szeretnie. Nem tudom. A pszichiáter segítsége is csak amolyan részsegítség volt.
Még így is azt mondjátok, hogy túlreagálom? Érdekelne őszintén a véleményetek. Én most - hozzám nem szokott módon - annyira el vagyok bizonytalanodva, és keseredve, hogy csak na.
Én is igy voltam a férjemmel.
10 évvel ezelött ugyan ezen menttem át.
A gyerekek miatt vártam aztán teljesen kiégtem.
Most 20 év után elhagytam, mindenki engem hibáztat, hogy eddig vártam a válással.
válasza: válasza: válasza:Most nem szeretnélek azzal fárasztani hány és hány olyan lehetőség van,ahol meg lehet próbálni ezen változtatni.Inkább arra helyezném a hangsúlyt,hogy mi van,ha nem vagy boldog és ez tartós állapot.
A gyerekek miatt együtt maradni nem szabad. Megpróbálni helyrehozni igen, a gyerekek miatt,de megoldásnélküli pocsék kapcsolatban élni nem. Sokan összetévesztik a kettőt.
A gyerekeidnek is akkor lehetsz teljes értékű anyukájuk,ha boldog ember vagy.Ha nem vagy boldog, ők ezt a mintát látják majd ezt másolják felnőtt korukban, gondolom te sem akarod őket hasonlóan lagymatag kapcsolatban látni,csak mert te abban élted le az életed.
Ha attól félsz,hogy egyedül nem boldogulsz, hidd el nekem, próbáltam, boldogulni fogsz.Sőt, iszonyatos önbizalom turbó a későbbiekre egy kis egyedül -lét.
Olyan mintha kapcsolatoknak nincs értelme.az élet nem főpróba,egy van belőle. Van akinek pont úgy vagy jó,ahogy vagy, és a férjed dettó. Ha minden nap úgy kelsz,hogy jó-jó de....akkor engedd el őt is, magadat is.
Mellesleg egy pár hónapos egyedül lét során közelebb kerülhetsz magadhoz is, meg tudod fogalmazni a tapsztalataid alapján, hogy mi az amire vágysz egy kapcsolatban és mi az amiből nem engedsz, illetve mi az amit te tudsz másnak nyújtani.
Ne érts félre nem arra bíztatlak,hogy mindenképpen lépj le, hanem arra, hogyha nincs megoldás, ne félj lépni.
Azt azért tartsd szem előtt, hogy a szerelem sohasem lángol egy éeten át, minden kapcsolat egy idő után látszólag ellsutul,pedig csak arról van szó, hogy biztonságban érzik magukat a felek. De ez nem jelenti azt,hogy rosszul kell magad érezni benne.
Szóval rágd jól át, de gyerekekre, félelelmekre hivatkozva ne maradj benne.
Minden jót, akár így,akár úgy oldódik meg.
válasza:A 08:55-as válaszomhoz még annyit fűznék hozzá, hogy a megcsalás talán sosem fog végképp begyógyulni. de ezt ne is várd magadtól.
Megbocsátottál, de nem felejtettél. ettől ne ess kétségbe, naná: megalázottnak és kiszolgáltatottnak, elárultnak érezted magad.
Ezt nagyon nehéz elfelejteni, sokszor egy élet is kevés hozzá.
Lehet,hogy most valamiért kevesebb az önbizalmad és azért jön elő újra a régi történet.
Ha "csak " ez a gond,akkor kérlek vedd fiyelembe, hogy ezt neked nem KELL benyelni.
Más az,hogy bizalmat szavaztál a férjednek és ő ezzel nem él vissza és más az, hogy ez akkor is fáj,hiszen az a normális, ha egy ilyen eset fáj.Erre már csak azért is emlékezni kell, mert majd lehet,hogy a saját gyerkőceidnek szolgálhatsz vele hasznos tanáccsal.Ez egy tapasztalat.Fájdalmas
Cserháti Zsuzsánál szebben ezt nem tudnám megfogalmazni:
"Van amit nem gyógyít meg az idő sem ,de kezeli minden nap"
ahogy a férjed is minden nap rászolgált a bizalomra, úgy ne ijedj meg attól, hogy néha lüktetni fog a seb benned
válasza: válasza:15:36 váloszló
én az előtted lévő két nejegyzés írója vagyok
nem tudom hány éves vagy,
anyuklám 46 évesen vált el, most 51 és nagyon nincs elkésve
most kezdte el az életét :)
kívánok neked is hasonlót
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!