Asszonyok, nők, hogy látjátok?

Én csaltam meg előbb (10 éve voltunk együtt), ő megbocsátott, szeretem is nagyon.

Aztán ő is megcsalt rá 2 évre (biztos benne volt a bosszú is...), de én is megbocsátottam.

Ez sok évvel ezelőtt volt, egyikünk se nézett félre azóta és szerintem nem is fog. Minden a legnagyobb rendben köztünk. Egy kapcsolatért dolgozni kell és ezt már mindketten megértettük.

Egy esély jár mindenkinek, de több valóban nem.

Szerintem megbocsátani meg lehet (és kell is), elfelejteni nem lehet. (Ha érted a különbséget.)

Nem lehet úgy tenni, mint ami nem történt meg, nem lesz bizalom. Emiatt elve nem is lehet hinni neki, de nem is szabad, mert aki egyszer megtette, megteszi újra, főleg, ha nem volt következmény (ha egyszer megbocsátottad, máskor is meg fogod).

A folytatást illetően... attól függ...

Ha az a típus vagy, aki állandóan attól retteg, hogy mikor csal meg legközelebb, érdemesebb szakítani, mert nem lehet egy életet leélni félelembe és rettegésben.

Ha el tudod fogadni olyannak, amilyen, elfogadod, hogy változni nem fog, és esetleg újra meg újra megcsal, és együtt tudsz így élni vele, akkor meg lehet próbálni.

De abban reménykedni, hogy ez volt az első és utolsó eset, majd megváltozik... badarság lenne.

Annál is inkább, mert ha szereted, nem akarod, hogy megváltozzon, mert a szeretet az, amikor olyannak szereted, amilyen, akár rossznak is. A szeretetben nincs "ha".

Ha viszont azt mondod, hogy van még jövő, ha ezt meg azt teszi vagy nem teszi, akkor nem fogadod el olyannak, amilyen valójában, ergo nem szereted, vagyis érdemesebb szakítani, mert az új esély arra, hogy valami jobb jőjjön.

Hát érdekes, mi mindketten elhittük, hogy az volt az első és az utolsó és tényleg az volt.

Eszünk ágába se jutna megcsalni a másikat, hiszen már tudjuk, mit veszitenénk, mivel egyszer majdnem elveszitettük.

És meg lehet bizni gond nélkül a másikban.

Előző vagyok.

Én is csak azt tudom mondani amit előttem is írtak. Megbocsátani meglehet, elfelejteni nem.

Engem megcsalt a párom 4 éve, megbocsátottam, de, ha látom a csajt az utcán, vagy egy helyen vagyunk valahol, mindig eszembe jut a dolog, és egy darabig az agyamban jár, emlékeztet a dologra. Ezt észreveszi a párom is a nézésemből, szavaimból. Csak akkor érdemes megbocsátani, ha túl tud rajta lépni az ember, nem lesz utána féltékeny(?!), és nem fogja idegesíteni a másik csaj jelenléte, ahogy engem...

Egyszer talán megbocsátanék... egyszer, mert ember,aki megbotlott, és mert én még szeretem.

De másodszorra már nem.

Bocs előre is az OFF_ért, de a 9:47-est valóban én sem tudom megérteni, jobb lenne ha a környezetére hallgatna. Nem hiszem el, hogy ennyi büszkeség sincs benned, hogy ennyiszer megaláznak, és akkor, mert az új kapcsolat mégsem jön össze annak a szemétládának, nálad meg kényelmes élete lenne, te megint hagyod hogy beléd törölje a lábát. Eszméletlen!!!! Egyébként a gyerekeidnek legalább ugyanennyit ártasz ezzel az egésszel, milyen jellemű emberek lesznek így? Ha fiad van, az ugyanilyen lelkiismeretlen lesz... lány szintén alkalmatlan lesz sikeres párkapcsolatra. Gondolkodnod kellene... de valószínű nem fogsz.... a fickó pedig újra megaláz majd. De ha neked ez kell!

A kérdezőnek válaszolva, van olyan szerintem hogy egyszeri félrelépést meg lehet bocsátani, itt konkrétan is volt már egyszer egy kérdés, amire én speciel azt mondtam, ezt talán megbocsátanám. Ott a férfi magától odament a párjához, nem lebukott, nem hagyta nyugodni a dolog, mindent beismert és kérte a bocsánatát. Más esetben szerintem is igaz, aki egyszer megteszi, újra meg fogja.