Asszonyok, nők, hogy látjátok?

Ebben a témában nincs olyan, hogy "kell". Csak Te tudod megítélni, hinni tudsz-e még neki. Én szerencsére nem voltam még ilyen helyzetben, most az mondom, egy botlást talán még megbocsátanék, többet nem. De mondom, ez csak elmélet.

Viszont van egy házaspár ismerősöm, már nem fiatalok, nagyszülők. Gyönyörűen élnek együtt, és csak kevesen tudják, hogy kb 20 éve a férj megcsalta a feleséget (nem egy éjszaka volt, hanem hosszabb kapcsolat). Ott a feleség képes volt megbocsátani, és látszólag rendeződtek a dolgok. Hogy mit érez legbelül, persze senki nem tudja.

Az én párom is megcsalt 1.5 év után.Én megbocsájtottam neki, utolsó esélyt mindenki megérdemel.Igen, én is hibás voltam, nem ugy viselkedtem vele, ahogy kellett volna.Más voltam abban az időszakban, de végül mindent megbeszéltünk, most sokkal jobb a kapcsolatunk, de ha még egyszer félre lép, akkor nincs bocsánat.Ezt Ő is tudja, tisztában van vele, hogy a bizalmat vissza kell szerezni, de van olyan érzésem, hogy nem tudok teljes mértékben megbizni benne, de probálok.Adj neki egy utolsó esélyt, mindenki megérdemli.Sok boldogságot.

18/L

Szerintem nem kell elválni, de azt megérdemli, hogy ne beszélj hozzá és bunkó legyél vele mondjuk egy hétig.

Azért, hogy tanuljon az esetből.

Szóval ne legyen az, hogy könnyen megbocsájtasz, mert akkor elkanászodik és máskor is meg fogja tenni.

Én nem tudám megbocsátani.

1. ha valaki megcsal valakit az ismételni fogja

2. nem tisztel, nem szeret

3. az ilyen pasas nem változik.

Én is ezen gondolkodok, már hónapok óta. A férjem nem egy szent ember, tudom, hogy több alkalommal megcsalt. Nem azért, mert nem szeret, vagy nem tisztel. Mégis képtelen elszakadni tőlem, csakúgy, mint én tőle. Lassan fél éve külön élünk, ő akart elköltözni, mert az utolsó "hódítása" túl jól sikerült, és úgy gondolta, új életet kezd a kedvessel. Amennyire tudom, pokol az új kapcsolata, hiszti hiszti hátán, balhé, ordibálás stb. Egyre többet időzik nálunk (van két gyerekünk), és a viselkedése azt sejteti, hogy csinálna mindent vissza. Én viszont nem akarom -egyenlőre-, hogy visszaköltözzön. Nem azért, mert hú, majd én most jól megleckéztetem, meg hagy küzdjön stb. hanem azért, mert úgy érzem, hiába a szeretetem, a mindennapokban nem tudnám most elviselni a közelségét. Zárja le a kapcsiját, gondolkozzon az életen, éljen kicsit egyedül. Szívesen találkozom vele, mint régen, amikor randizgattunk, de ennél többre most nem vágyok. Ő hiába mondaná nekem, hogy soha többé nem tesz ilyet, tudom, hogy ez nem igaz, és ő is tudja. Azért meg ne mondja, mert tudja, hogy én ezt szeretném hallani. Nehéz ügy, legalábbis nekem az.

Az én gondolataimmal egyébként mindenki véleménye gyökeresen ellentétes, és egy emberként skandálja a környezetem, hogy "dobd ki, dobd ki!" De ugye a más életét megoldani -elméletben- ezerszer könnyebb, mint a sajátunkra megoldást találni a való életben.