Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Közös lakás elhagyása - hogy is van ez?
Válófélben vagyok (saját kezdeményezésemre), épp az első tárgyalási időpontot várom. A lakáskérdés az, ahol a jogi mellett érzelmi (és anyagi) szempontok is szerepet játszanak, és itt elakadtam, nem tudom, mi lenne a helyes megoldás esetünkben...
Fele-fele arányban közös a lakásunk. Az együttélésünk tarthatatlan, ám a férjem semmilyen észszerű megoldásra (pl. értékesíteni mielőbb a lakást és elosztani a pénzt) nem hajlandó (amúgy válni sem), a lakásból elmenni sem akar. Két gyerekünk velem szeretne maradni. Az ügyvédem elmondta, jogi szempontból mik a lehetőségeim:
Vagy maradok, és kivárom, hogy nekem ítéljék a lakáshasználatot - ami valószínűleg megvalósulna, tekintettel a gyerekek elhelyezésére (14 év felettiek, engem fognak választani) -, viszont mire eljutunk a döntésig, az hosszú idő, akár évekbe is telhet, addig idegileg tönkremegyünk a gyerekekkel, ha az apjukkal maradunk... Ráadásul ma már a bírósági döntéseknél "alap" az osztott lakáshasználat, még ez is lehetséges, hogy így ítélnek (elég nagy a lakás). De megéri-e ezt kivárni, hogy hogyan is dönt a bíróság, ha közben élhetetlen a helyzet, és nem bírjuk? Ráadásul nem úgy, hogy tettlegesség történne, tehát nem arról van szó, hogy fizikailag fenyegetne, bántalmazna minket a férjem (mert ha így lenne, az kizáró ok lehetne a közös megosztásra), hanem "csak" sunyi módon lehetetleníti el, hogy nyugodtan élhessünk, lehessünk otthon (kupi, kosz, bűz, fürdőszoba "lefoglalása", amikor tudja, hogy valaki időre megy valahova, ételek "tűnnek el", kisajátítja a nappalit, nem segít semmiben, anyagilag is aránytalanul kevéssel száll be stb., ha szembesítjük ezekkel, tagad és magyarázkodik, ergo mindenki más a hibás, ő nem. Mindezek miatt a gyerekek pl a barátaikat sem szívesen hívják el hozzánk, nem igazi otthon az otthonunk...).
Ha viszont a nyugalmunkra és a lelki egészségünkre gondolva elmegyek a gyerekekkel egy albérletbe, ezzel egyrészt iszonyatos anyagi terhet veszek a nyakamba (Budapesten élünk, hármunknak egy albérlet alsó hangon 120+rezsi, mindezt egy fizetésből, és élnünk is kell valamiből, s mi történne, ha mondjuk elveszíteném az állásomat?), ráadásul igazságtalannak is érzem, hogy a férjem egyedül maradjon a nagy ingatlanban, ami az én tulajdonom is, míg mi hárman nyomorogjunk valahol. Átlagos fizetésem van, és nem számíthatok senkire magamon kívül. Arról nem is beszélve, hogy ez a döntés hátrányosan érintene a vagyonjogi perben, ha önként hagynám el az ingatlant (pl. a lakáshasználati jog ellenértékére nem is tarthatnék igényt).
Tehát úgy látom, akárhogyan is döntök, az vagy nagy anyagi, vagy érzelmi-idegrendszeri veszteséggel jár (és a gyerekeim számára is, akik iránt felelősséggel tartozom). A gyerekek kérik, hogy oldjam már meg a helyzetet, nyugalmat szeretnének. Az ügyvédem azt mondja, jogilag ez a két lehetőségem van, döntsem el, hogy nekem melyik a fontosabb. Nem tudom, mi a helyes döntés.
Ti mit tennétek a helyemben?
Hej, de megsajnáltad szegényt, így ismeretlenül is! :-)
Ha figyelmesen olvastál volna, a kérdésem magyarázat részének 2. bekezdésében ott van a tulajdoni arány is és az is, hogy nem szándékozom az utcára tenni "...a férjem semmilyen észszerű megoldásra (pl. értékesíteni mielőbb a lakást és elosztani a pénzt) nem hajlandó...", úgyhogy ezt végképp nem tudom, honnan vetted.
De tudod mit? Igazad van! Végül is az is lehet, hogy mindez nem igaz, sőt, tuti, hogy hazudok! Valójában megcsaltam, és most meg akarok tőle szabadulni, pedig áldott jó ember, mos-főz takarít mindnyájunkra és nem mellesleg ő az egyedüli kenyérkereső a családban. Így jó lesz?
Most lebuktam! :-D
"Valójában megcsaltam, és most meg akarok tőle szabadulni, pedig áldott jó ember, mos-főz takarít mindnyájunkra és nem mellesleg ő az egyedüli kenyérkereső a családban"
Ha így van (XD) akkor visszavonom kotábbi elásós javaslatom! Inkább vigyázz rá!
#17 Igen, ebben biztos vagyok, hogy a gyerekeknek csak jót tenne a költözés. Ez az egyik legfontosabb szempont és érv az albérlet mellett!
Miquel: Hát, az új partner az, amire egyelőre gondolni sem tudok. Nagyon megégettem magam ezzel a házassággal, kell egy kis idő...
Kedves #27!
"az lenne a legegyszerűbb, ha válás, vagyonmegosztás, és mindenki megy a saját útjára" - igen, pontosan ezt szeretném én is. Nem rajtam múlik.
Nem emlékszem, hogy feltettem volna a kérdést, hogy miért csinálja ezt velem a férjem, mert nagyon is jól tudom: mert ez így neki végtelenül kényelmes. Megvan az ellátás, róla és a gyerekről gondoskodva van, megvan kifele a "látszat", hogy körülötte van a "normális" család, neki szinte szalmaszálat nem kell keresztbe tennie, semmi különösebb gondja nincs, élheti az életét, a többi pedig nem érdekli. Miért akarna ezen változtatni? De, ismétlem, nem emlékszem, hogy feltettem volna e kérdést, ami a dilemmám szempontjából teljesen irreleváns is, úgyhogy ennek felvetése öncélú vájkálás az ügyemben.
Ha igaztalanul megtámadnak, arra, igen, reagálni szoktam. Cinikusan?! Igen, és akkor ez min is változtat? Majd nem látnak "szentnek"? Jaj.
Ezt a logikát nem értem, de komolyan! :-)
K: X vagyok, nem tudok tovább együtt élni Y-nal. A vagy B (esetleg C?) úton induljak el?
V: Nana, nem vagy te szent, Y biztosan nem véletlenül ilyen veled, biztosan oka van rá!
K: WTF? Én csak azt kérdeztem, hogy A vagy B (vagy C)!
V: Nana, hogy ugrasz máris! Mondom, nem véletlen...!
K: ???
"Klasszikus" magyar áldozathibáztató attitűd. És mindegy, hogy melyik félnek van igaza, egy ilyen kérdésre ilyen válasszal nem korrekt reagálni. Pont azért, mert nem tudhatod, mi van a helyzet és a konkrét kérdés mögött (pro vagy kontra).
Köszönöm mindazoknak, akik érdemben reagáltak a kérdésemre!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!