Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Közös lakás elhagyása - hogy is van ez?
Válófélben vagyok (saját kezdeményezésemre), épp az első tárgyalási időpontot várom. A lakáskérdés az, ahol a jogi mellett érzelmi (és anyagi) szempontok is szerepet játszanak, és itt elakadtam, nem tudom, mi lenne a helyes megoldás esetünkben...
Fele-fele arányban közös a lakásunk. Az együttélésünk tarthatatlan, ám a férjem semmilyen észszerű megoldásra (pl. értékesíteni mielőbb a lakást és elosztani a pénzt) nem hajlandó (amúgy válni sem), a lakásból elmenni sem akar. Két gyerekünk velem szeretne maradni. Az ügyvédem elmondta, jogi szempontból mik a lehetőségeim:
Vagy maradok, és kivárom, hogy nekem ítéljék a lakáshasználatot - ami valószínűleg megvalósulna, tekintettel a gyerekek elhelyezésére (14 év felettiek, engem fognak választani) -, viszont mire eljutunk a döntésig, az hosszú idő, akár évekbe is telhet, addig idegileg tönkremegyünk a gyerekekkel, ha az apjukkal maradunk... Ráadásul ma már a bírósági döntéseknél "alap" az osztott lakáshasználat, még ez is lehetséges, hogy így ítélnek (elég nagy a lakás). De megéri-e ezt kivárni, hogy hogyan is dönt a bíróság, ha közben élhetetlen a helyzet, és nem bírjuk? Ráadásul nem úgy, hogy tettlegesség történne, tehát nem arról van szó, hogy fizikailag fenyegetne, bántalmazna minket a férjem (mert ha így lenne, az kizáró ok lehetne a közös megosztásra), hanem "csak" sunyi módon lehetetleníti el, hogy nyugodtan élhessünk, lehessünk otthon (kupi, kosz, bűz, fürdőszoba "lefoglalása", amikor tudja, hogy valaki időre megy valahova, ételek "tűnnek el", kisajátítja a nappalit, nem segít semmiben, anyagilag is aránytalanul kevéssel száll be stb., ha szembesítjük ezekkel, tagad és magyarázkodik, ergo mindenki más a hibás, ő nem. Mindezek miatt a gyerekek pl a barátaikat sem szívesen hívják el hozzánk, nem igazi otthon az otthonunk...).
Ha viszont a nyugalmunkra és a lelki egészségünkre gondolva elmegyek a gyerekekkel egy albérletbe, ezzel egyrészt iszonyatos anyagi terhet veszek a nyakamba (Budapesten élünk, hármunknak egy albérlet alsó hangon 120+rezsi, mindezt egy fizetésből, és élnünk is kell valamiből, s mi történne, ha mondjuk elveszíteném az állásomat?), ráadásul igazságtalannak is érzem, hogy a férjem egyedül maradjon a nagy ingatlanban, ami az én tulajdonom is, míg mi hárman nyomorogjunk valahol. Átlagos fizetésem van, és nem számíthatok senkire magamon kívül. Arról nem is beszélve, hogy ez a döntés hátrányosan érintene a vagyonjogi perben, ha önként hagynám el az ingatlant (pl. a lakáshasználati jog ellenértékére nem is tarthatnék igényt).
Tehát úgy látom, akárhogyan is döntök, az vagy nagy anyagi, vagy érzelmi-idegrendszeri veszteséggel jár (és a gyerekeim számára is, akik iránt felelősséggel tartozom). A gyerekek kérik, hogy oldjam már meg a helyzetet, nyugalmat szeretnének. Az ügyvédem azt mondja, jogilag ez a két lehetőségem van, döntsem el, hogy nekem melyik a fontosabb. Nem tudom, mi a helyes döntés.
Ti mit tennétek a helyemben?
Köszönöm az eddigi válaszokat! A közös megegyezés, úgy tűnik, teljesen kizárt (rengetegszer próbálkoztam, férjem a szidalmazásomon kívül érdemben semmire nem reagál). Az ügyvédem alsó hangon és szerencsés esetben minimum 2 évet jósol.
Fotózom a kupit, megvannak a számlakivonatok is, de még így is, azt mondja az ügyvéd, ha a férjem és az ügyvédje halogató taktikára építenek, 2 évig kihúzhatja (de van olyan esete, ahol 7. éve húzódik a dolog)! Addig mi megőrülünk... :-(((
Sajnálom, teljesen meg tudlak érteni :( Nagyon nehéz lehet így, főleg, ha nincsenek szülők, akik támogatni tudnának...
Ha ennyire elhúzódik, talán mégis érdemes albérletet keresgélni. Tényleg durva árak vannak, de ha nézelődsz, ki lehet fogni egy-egy szerencsésebbet, szóval ne mondj le azért teljesen erről az opcióról, már csak a gyerekek miatt sem.
Én nem értem, ilyen helyzetben miért nem lehet azt a felet akinél nem maradnak gyerekek, döntés elé állítani? Ha felértékelnétek a házat és felvennél egy hitelt hogy kifizesd neki a felét? Vagy eltekintenél a gyerektartástól ha letekint a lakás ráeső részéről?
Vagy menj bele az elsőbe és szedj fel egy pasit (akár bérelj fel egy ismerőst) és kezd el felhordozni magadhoz.
Sajnos nehéz a helyzet: ideköltöztetni nem tudok pasit, mert eleve az a felállás, hogy mióta nem vagyunk együtt a férjemmel, a kisebbik fiam szobájában lakom (a fiammal közösen), szóval egyszerűen fizikailag nem tudnám hova tenni a pasit...
A hitelfelvétellel már próbálkoztam, sajnos nem keresek annyit, hogy akkora hitelt kapjak, amiből kifizethetném (viszonylag jó helyen van a lakás és sokat ér).
Gyerektartásért "cserébe" meg nem fogadja el, eleve arra bazírozik, hogy majd jól nem fizet semmit, ezt meg is mondta...
Valóban nem ő dönti el, csak ezt meg nem fogja fel, és amíg ez így van, addig nem megy bele semmibe...
Egyedüli célja most az idő húzása, kihúzni így a lakásban, amíg csak lehet - a mi szempontjaink egy cseppet sem érdeklik (csak a sajátjai)... :-(((
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!