Közös lakás elhagyása - hogy is van ez?

Válófélben vagyok (saját kezdeményezésemre), épp az első tárgyalási időpontot várom. A lakáskérdés az, ahol a jogi mellett érzelmi (és anyagi) szempontok is szerepet játszanak, és itt elakadtam, nem tudom, mi lenne a helyes megoldás esetünkben...

Fele-fele arányban közös a lakásunk. Az együttélésünk tarthatatlan, ám a férjem semmilyen észszerű megoldásra (pl. értékesíteni mielőbb a lakást és elosztani a pénzt) nem hajlandó (amúgy válni sem), a lakásból elmenni sem akar. Két gyerekünk velem szeretne maradni. Az ügyvédem elmondta, jogi szempontból mik a lehetőségeim:

Vagy maradok, és kivárom, hogy nekem ítéljék a lakáshasználatot - ami valószínűleg megvalósulna, tekintettel a gyerekek elhelyezésére (14 év felettiek, engem fognak választani) -, viszont mire eljutunk a döntésig, az hosszú idő, akár évekbe is telhet, addig idegileg tönkremegyünk a gyerekekkel, ha az apjukkal maradunk... Ráadásul ma már a bírósági döntéseknél "alap" az osztott lakáshasználat, még ez is lehetséges, hogy így ítélnek (elég nagy a lakás). De megéri-e ezt kivárni, hogy hogyan is dönt a bíróság, ha közben élhetetlen a helyzet, és nem bírjuk? Ráadásul nem úgy, hogy tettlegesség történne, tehát nem arról van szó, hogy fizikailag fenyegetne, bántalmazna minket a férjem (mert ha így lenne, az kizáró ok lehetne a közös megosztásra), hanem "csak" sunyi módon lehetetleníti el, hogy nyugodtan élhessünk, lehessünk otthon (kupi, kosz, bűz, fürdőszoba "lefoglalása", amikor tudja, hogy valaki időre megy valahova, ételek "tűnnek el", kisajátítja a nappalit, nem segít semmiben, anyagilag is aránytalanul kevéssel száll be stb., ha szembesítjük ezekkel, tagad és magyarázkodik, ergo mindenki más a hibás, ő nem. Mindezek miatt a gyerekek pl a barátaikat sem szívesen hívják el hozzánk, nem igazi otthon az otthonunk...).

Ha viszont a nyugalmunkra és a lelki egészségünkre gondolva elmegyek a gyerekekkel egy albérletbe, ezzel egyrészt iszonyatos anyagi terhet veszek a nyakamba (Budapesten élünk, hármunknak egy albérlet alsó hangon 120+rezsi, mindezt egy fizetésből, és élnünk is kell valamiből, s mi történne, ha mondjuk elveszíteném az állásomat?), ráadásul igazságtalannak is érzem, hogy a férjem egyedül maradjon a nagy ingatlanban, ami az én tulajdonom is, míg mi hárman nyomorogjunk valahol. Átlagos fizetésem van, és nem számíthatok senkire magamon kívül. Arról nem is beszélve, hogy ez a döntés hátrányosan érintene a vagyonjogi perben, ha önként hagynám el az ingatlant (pl. a lakáshasználati jog ellenértékére nem is tarthatnék igényt).

Tehát úgy látom, akárhogyan is döntök, az vagy nagy anyagi, vagy érzelmi-idegrendszeri veszteséggel jár (és a gyerekeim számára is, akik iránt felelősséggel tartozom). A gyerekek kérik, hogy oldjam már meg a helyzetet, nyugalmat szeretnének. Az ügyvédem azt mondja, jogilag ez a két lehetőségem van, döntsem el, hogy nekem melyik a fontosabb. Nem tudom, mi a helyes döntés.

Ti mit tennétek a helyemben?