Mi tette be a kaput, miért váltatok el?

Én azért váltam el, mert nem volt tisztelet, bizalom, közös pénzügyi kultúra, közös célok és nem akartam kepmutatasbol együtt maradni. Végig gondoltam, hogy ez a minta becsapás lenne a gyerekeknek, nem szeretném, ha ezt a mintát masolnak le és vinnék tovább a felnőtt életükbe. A volt férjem egoista, így neki is jobb így.

Hiszem, vallom, hogy jobb 2 boldog szülő külön, mint együtt elve boldogtalanul. A boldogtalan szülő nem jó példa. Meg kell mutatni a gyermekunknek, hogy ha hibáztunk is,rendbe tudjuk hozni és nem kell egy életen át szenvedni.

Ráadásul a mi, szülők boldogtalansága a gyerekekre is kihat,ezért felelősséggel tartozunk a gyerekek iránt és meg kell lépni a válást.

3-as vagyok: mi előtte elmentünk parterapiara, ami további 4 együtt töltött évet adott, de hosszútávon nem működött továbbra sem a kapcsolat.

Eljön az az idő, amikor bár fájdalommal jár a válás, de tiszta fejjel, kételyek nélkül hozod meg a döntést a válásról. Ilyenkor már minden kitisztul és pontosan látod, mit kell tenni. Amíg kételyek vannak, addig érzések is vannak és még megmenthető a kapcsolat, ha mindkét fél akarja.

Szia!

Én 1-2 hónap hónapon belül adom be a papírt.

Januárban elkezdtem pszichológushoz járni,hogy megerősödjek,nálunk nem lesz egyszerű menet sajnos.

12 éve csalt meg először amiről tudok,aztán voltak nőügyei,ezek a nők (vagy csak egy,nem tudom),zaklattak engem a facebookon is.

Én 16 éve vagyok a férjemmel,türelmem hatalmas volt,mint az óceán,semmit nem hagyok annyiban,meg akartam sokszor menteni a házasságunkat,de tavaly feladtam.

A gyerekekkel sem foglalkozik,azt sem tuja A vagy B osztályba járnak :( !

2 éve nem voltunk sehol együtt,mert állandóan kellemetlen helyzetbe hoz,ég az arcom folyton,a gyerekeket is piszkálja.

Engem letehenezett,mert picit meghíztam,azóta sokkal többet (15 kilót) fogytam,mint amennyit anno híztam,sminkelem magam,eljárok itthonról a barátnőimmel.Most helyre akarná már hozni,de már én nem akarom :(!

Most már nagyok a gyerekek be tudom vállalni az egyedüllétet,mert segítségem nincs sajnos.Szerencsére a gyerekeket annyira nem viseli meg a helyzet,mert megszokták,hogy az apjuk nincs az életükben...

Nálunk is az volt, hogy folyton azt mondogatta, éreztette, hogy semmire nem vagyok képes (főleg egyedül), annak ellenére, hogy én vittem a háztartást, dolgoztam, tanultam.

Nehéz időket éltünk meg kezdetben (anyagi problémák, gondok a rokonokkal). Pár év múlva kezdett rendeződni minden, azt hittem innen csak jobb lesz. Hát nem. Még inkább csak magára gondolt (haverokkal egyre többet eljárt, költötte a pénzt de csak magára+nem tudtunk spórolni). Az én igényeimet már totál elnyomta, kb. egy alkalmazott voltam a számára, úgyhogy eldöntöttem ennél bármi csak jobb lehet...