Mélységesen megalázott,24 óra leforgása alatt elhagyott az élettársam, immár 3 hete, de még mindig nem enyhül. Mikor fogom már elfelejteni? A további lent.

A kommenteket nem olvastam végig, csak 1-2-t, meg a tiedeket.

1. nem 24 óra alatt hagyott el, hanem 1 év alatt folyamatosan - a te hibád (is), hogy nem vetted észre

2. ne azzal foglalkozz, hogy ki min röhög (ez csak az önérzeted), hanem magaddal

3. senki nem kényszerített arra, hogy adj, magadtól tetted, a szeretet önzetlen, felhánytorgatni felesleges

4. viszont amit a közösből vettetek, az neked is jár, harcolj érte, kérdezz meg egy ügyvédet, milyen jogaid vannak (ha semmi, az szívás...)

5. ne akard elfelejteni, mert nem fog menni, próbáld meg a szép emlékeket megőrizni, és tudomásul venni, hogy mindig is hozzá fog tartozni a múltadhoz, általa is lettél olyan, amilyen vagy, bizonyos szempontból a részed

6. próbáld meg kideríteni (őszintén magadban), hogy ha már nem voltál belé szerelmes, akkor mi az, amit ilyen fiatalon ennyire gyászolsz - az áldozat, amit hoztál érte, vagy csak a magányól félsz. A leírás alapján még bőven 30 alatt lehetsz... csatlakozom ahhoz, aki azt mondta, örül, hogy nem terhesen/gyerekkel hagyott el. Előtted az élet, ez nem valaminek a vége, hanem egy új esély, hogy megtaláld az igazit.

Tanúlság: sokan mondják, hogy a papír nem számít... de én nem értek egyet. Egyrészt lennének jogaid, másrészt a papír a végleges elköteleződés jele. Ki lehet szállni a házasságból is, de ez a pasi a jelek szerint egyáltalán nem kötelezte el magát melletted. A jövőben ne pazarolj ilyenre 7 évet, akármilyen jó. Főleg ebben az életkorban sokkal korábban el kell tudni dönteni, akarsz-e valakivel együtt maradni és családot alapítani vagy nem. Ha nem, akkor el kell engedni a másikat (főleg a nőt), hogy párt találhasson, mert az óra ketyeg, és aki ezt tagadja, az magának is hazudik. Lehet szülni 40 évesen is, de ha sok gyereket akarsz, az már késő. És minél idősebb vagy, annál rosszabbak az esélyeid a pártalálásra is. De ne ess kétségbe, nem lehetetlen. Csak egymás idejét rabolni fölösleges, ha nem akarjuk elkötelezni magunkat. 20 évesen még lehet szórakozni, 30 körül is, de nem ajánlott.

Ezeket tartsd szem előtt legközelebb.

És szerintem normális, ha még hónapokig szarul érzed magad, csak arra vigyázz majd, hogy az egyedüllétet baromi könnyű megszokni (nem függsz senkitől, akkor jössz-mész, amikor akarsz, ha akarsz, eszel, ha nem akarsz, nem eszel), ne békélj meg ezzel az állapottal, ismerkedj!

Ja, és ha a pasid vissza akarná könyörögni magát, rúgd ki két lábbal. Ha egyszer megcsinálta, és következmények nélkül visszajöhet, annyiszor teszi meg, ahányszor akarja.

Vedd úgy,hogy ez a Te tanulópénzed,és ezentúl próbáld kiküszöbölni azokat a hibákat,amelyeket elkövettél.Ez megerősít lelkileg,és segít abban,hogy tisztábban láss.Továbbá szert tettél ezáltal némi emberismeretre is jó estben,így most megtanultad,kiben nem szabad megbízni,és hogy mindig fel kell készülni a legrosszabbra is.Arra,hogy tudj önállóan is boldogulni,ha arra kényszerülsz.

Van egy mondás,amelyet jó,ha mindig szem előtt tartasz: ami nem öl meg,az megerősít.

A másik pedig:valahányszor bezárul egy ajtó,kinyílik helyette egy másik.

Sok kitartást,erőt kívánok a továbbiakhoz!