Van itt olyan apuka akinek a válás során ítélték a gyereket és nem az anyának?

Elvált apa vagyok és csak annyit mondanék, hogy az a rossz anya, aki nem engedi az apát a gyerekével találkozni.

Azt mondom, hogy a kisgyereknek az anya mellett a helye, de apának szervesen ott kellene lennie a gyerek mindennapjaiba...

13.3o-as, én háromgyerekes anyuka vagyok, gyermekpszichológiát végeztem, ráadásul 5 évig, mert hozzájött még egyéb tanulmány és külföldi tapasztalatcsere is, de 2o éves koromban sem írtam volna akkora hülyeségeket, mint te!

Neked pedig, kedves kérdező, a következő két esetet mesélném el, mindkettőn bírósági szakértőnek kértek fel.

Két kis ikerkislány esetét, ahol az anyuka otthon volt, nem dolgozott, csak éppen a szomszédos, szintén gyesen lévő anyukával itták a cseresznyét, cigarettáztak, fecserésztek a mosatlan edények és a piszkos ruhák kellős közepén, miközben a három kicsi koszosan, ápolatlanul hentergett a földön, ez volt a "játék"!

A másik esetben a kedves mama bezárta a négyéves kisfiát egyedül a lakásba, és minden nap a kocsmában kötött ki, ahol néhány "felesért" akárkivel lefeküdt.

Ezt az apáknak bizonyítaniok kellett, de mikor a dolognak a végére jártak, a gyermekek mindkét esetben az édesapjukhoz kerültek. A második mama még az első bírósági tárgyaláson is jócskán becsiccsentve jelent meg.

Az egyik családot azóta is rendszeresen "követem", a kicsikről elmúltak a kék foltok, és a papa nagyszerűen megállja a helyét mindkét helyen. Természetesen kapnak néhány órás napi segítséget, és a gyeréekek tiszták, rendesen fejlődnek, jó rájuk nézni!

Hát ennyit az ösztönös anyai szeretetről, meg a könyvekről!

Sziasztok!

Én nő vagyok és úgy gondolom, hogy nagyon nagyon sok esetben igazságtalanul ítélik az anyának a gyereket. Az apa modell épp olyan fontos, mint az anya modell. Még azzal képes vagyok kiegyezni, hogy hivatalosan is akkor lássa az apa a gyereket amikor csak akarja, ne csak kéthetente hétvégén, mert ettől komolyan mondom hánynom kell, és attól is, aki megtehetné, hogy az apa és a gyerek többet találkozzon, de a saját személyes sérelmei miatt nem engedi. Emiatt nézik le a nőket és azt kell mondjam teljesen jogosan.

Hogy a kérdést is megválaszoljam igen két ilyen eset is van a környezetemben, az egyik esetben, anyuka kisírta magának a kisebbik gyereket a gyerektartás miatt, holott a gyerek kérte, hogy az apához kerülhessen, majd pár hónap múlva önként lemondott róla, mert nem tud pasizni, és most nem fizeti az apának a gyerektartást.

A másik eset ezerszer barátságosabb ennél, ott a szülők megegyeztek értelmes emberek módjára, a gyerek apás volt, így az apánál maradt, az anyukáját akkor látogatja amikor csak akarja, de mindegyikőjüknek így volt a legjobb.

Kicsi gyerek nem tudja érdemben eldönteni, kivel szeretne lenni, épp ezért nem is kérdezik meg.

Nálunk apa tökéletes, mindenben segit, szereti a gyerekeit, de amikor felvetettem, hogy félidőtől maradjon ő itthon és én hadd menjek vissza dolgozni, úgy nézett rám, mint egy UFOra (egyformán marha sokat keresünk, vagys én itthon vagyok ugyebár mostmár sok éve...).

De keressetek nekem egy pasit, aki otthon marad önként a gyerekkel gyeden, gyesen és egy szót se szólok többet.

Namost ha én eltöltök éveket a gyerekekkel itthon, minden rezdülésüket ismerem, akkor nálam is maradjanak. Lehet, hogy apa viccesebb fél órára, de ez nem dönthet az életükről...

tegnapelőtt 08:32 vagyok

Nincs semmi különlegesség. Egyszerűen ilyen típus a férjem.

Türelmesebb típus mint én. Ráadásul az én fizum magasabb, mint az övé, így "gazdaságilag" is jobb.