Van itt olyan apuka akinek a válás során ítélték a gyereket és nem az anyának?

15.34-es hozzászólásodra meg csak annyit, hogy 20 évesen közöd nincs még az élethez.

A könyvek egy dolog, az élet meg egy másik.

Majd rájössz...

Kérdezőnek egy tanács!

Ne a könyvmolyoknak higyj. Olvass utána a tudományos, vagy akármilyen statisztikáknak.

A gyerekpszichológia pont az a téma, ami jó, hogy van, csak épp nem feltétlenül használható.

Sajnos válás miatt felkerestünk pár gyerekpszichológust és mindegyik(!) mást mondott. Kérdezem én: akkor mi az igaz?

Egyszerű: akivel többet van, ahhoz jobban ragaszkodik.

15.41-nek

Előre is bocsánat, egy kicsit kekeckednék, "megforgatnám" a szavaidat.

"Úgy tudom nem az életről beszélünk hanem gyerekpszichológiáról."

Értem. Akkor áruld már el nekem, hogy a pszichológia mire épül? Véletlenül nem az életre? Az élet megfigyelésére? Tanultam én is pszichológiát...

"...És nem könyvekből beszélek, hanem a munkámról a tapasztalataimról."

20évesen, ne haragudj, de milyen tapasztalatokról beszélsz? Várj még pár évet és akkor nem fogok ezen mosolyogni.

"De köszönöm a rendkívül értelmes és hasznos kioktatást."

Nagyon szívessen, remélem kinyitottam vele a szemed, mert vicces a nagy élettapasztalatod. Legalábbis az én szememben.)

Persze, hogy nem rossz anya.

Ez már inkább a gyerekek döntési mechanizmusát, értékrendjét jellemzi, mintsem azt, hogy valaki milyen szülő.