Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mit csinálja anyummal?!
Apu el akar válni anyumtól, és ezt először velem közölte. Meg kérdezte, tőle, hogy én kivel szeretnék maradni? Rögtön válaszoltam: veled. Fel sem vetül benne, hogy anyummal maradjak, ha választhatok. Vele soha nem volt jó a kapcsolatom. Mindig én voltam a sz@r, a rosz, a legroszabb gyereke. Bár ez így soha nem mondta ki de folyton éreztette... Hárman vagyunk testvérek, Én, nővérem, és a bátyám (15/30/18). A nővérem még az előzö házaságából van. És anyum szerint Ő a tökélets gyerek. Jó tanuló, mindig csönben van, állandóan sajnálja, stb.
De én nem vagyok iylan! Nem vagyok jó tanuló viszont egy csomó olyan dolgot tudok amit a suliban nem is tanitanak, egy folytában pörgök és tele vagyok élet kedvel, és nos ami a szivemen az a számon... Szóval soha nem jöttünk ki jól. Viszon apummal teljesen más a helyzet: Ő állandóan csak bíztat! Minden ötletemben támogat (és hát... neki én vagyok a kedvence). Értékeli, hogy egy csomó mindent tudok amit a korombeli gyerek nem. Szereti, hogy sokat ovasok (most olvasom a Világirodalom remekeit+ tanulom a tesóm gimnáziumi tankönyveit)
Ezt csak azér írtam le ilyen részletesen, hogy képpen legyetek.
Szóval apum közölte, hogy elfog válni, én pedi szívem szerint vele mennék (szerintem bátyám is).
De nem tudom! Elkezdtem agódni anyumért! Nem fog-e kiborulni... Tudom, hogy ha közöljük tesómmal, hogy nem akarunk vele lakni akkor nagyon ki lesz bukva. És féltem, féltem, hogy össze fog roppani. De tudom az is, hogy ha vele megyek akkor csak megnyomorítaná az életemet. Nem tudom mit csináljak... Ti mit tenétek az én helyemben?!
Kérlek segítsetek!!!
Igen, majd elmondom, hogy hogyan is sikerült a beszélgetés (egyelőre még várom a megfelelő alkalmat, hogy leüljünk beszélgetni)…
A helyes írásomról pedig annyit, hogy az olvasás nálam nem függ össze vele… Ugyanis: ha eléggé sokat olvas valaki, akkor a szeme már nem a betűket olvassa össze egy egész szóvá, hanem a szó alakja elég, hogy tudja mi is lesz az a szó (Zsolnai módszer, bár én nem így tanultam olvasni. Vagy Zsolnay?!). Ebből következik, szorosan, a gyors olvasás is…
Azt, hogy menyire vagyok olvasott, döntse el ki-ki maga.
Olvastam Alexandre Dumas: Monte Criso grófját
Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák című könyvét
Ficher Sándor: Retorika
Adam Smith: A nemzetek gazdagsága
Horváth Árpád: Nagy vállalkozások
Jules Verne (Verne Gyula): Grant kapitány gyermekei
Íme azok a könyvek, amik ebben a hónapban eddig a kezembe kerültek (vagyis olvastam).
Meg ugye a Realika.hu…
Meg a NG és a Spektrum (bár ezek nem könyvek, de valamilyen színvonaluk van)
Arra pedig, hogy milyér is vagyok fent még ilyenkor, egyszerű a válasz: Nem járok suliba. Magántanuló vagyok (elsőtől negyedikig, aztán még most nyolcadikban is).
Hogy apumat miért nem féltem? Mert ha nem vele laknék, akkor is tudná, hogy szeretem meg alapból nem az az összeomlós típus. Anyum viszont mindenen ki bukik. Tegnap is (pontosabban ma) már úgy írtam a levelemet, hogy veszekedtek (vagyis anyum ordít, mintha megveszett volna, apum meg hallgat, majd két óra múlva elküldi anyumat a csába… És anyum folytatja!) Szóval, nem tudnám eldönteni, hogy amit akkor levágna a menyire is, lenne mű hiszti vagy menyire nem? Hogy csak azért akarná, hogy vele menyek mert: a, kell valaki, akit ugráltathat b, mert mások megszoknák, hogy milyen anya az ilyen? Vagy tényleg nagyon fájna neki? Tudom, hogy fájna nem az… Csak nem tudom, hogy menyire fájna… És vajon akkor normálisabb lenne? Vagy akkor se érzékelné, hogy bár én nem szeretek vele lenni, de Őt magát szeretem annyira, hogy inkább én nem vagyok tiszta happy, csak, hogy Ő jól érezhesse magát?
Bocsi. Ezekre, a kérdésekre nem kell válaszolnotok, csak leírtam, hogy mik is járnak most ezzel kapcsolatban, a fejemben.
válasza:Nos elsősorban magadért aggódj.
Azért,hogy 3-4-5 év múlva még mindig olyan laza lesz apukád,hogy helyesli,hogy csak pörögsz meg jófej vagy,vagy elzavar,hogy most már jó lenne,ha kezdenél is valamit magaddal...
Az olvasottság nem kb.10 könyv elolvasásánál kezdődik és bizony a helyesírásnak javulni kellene tőle.Szerintem túl felületesen olvasol,azért nincs hatása.
Miért vagy magántanuló?Ki tanul veled otthon?Melyik szülő tud veled lenni,ha külön mennek?Miért is akar válni apukád?Mi lesz a többi testvéreddel?
Nem egyszerű dolgok,azt hiszem helytelen amit apád tesz.Még pár év és saját lábatra állnál te is,addig nem szabadna válni.Ha kb 20 évig jó volt neki anyukád(gondolom a testvéreid számából),akkor most miért is akarja elhagyni?Ha valaki ennyire felelőtlen,hogy bízhatsz benne,hogy rád nem fog rádunni?
Írtad, hogy elzavar tanulni. Az, hogy nem vagyok ötös, még nem jelenti azt, hogy ne tanulnék. Pont ez az: apum szerint: Nem kell ötösnek, lenne, addig még van olyan dolog ami (megszállottan) érdekel. Anya szerint: a lényeg, hogy ötös legyek. Mert mit szolnak ahhoz más anyukák, hogy az Ő kislánya nem jeles? (na ez meg a másik, amit utálok benne, szerintem eléggé kispolgári). Én inkább ezzel kapcsolatban apumhoz húzok (nem azért mer eseted így vele könnyebb, nyugodtak lehettek Ő is, elzavar tanulni. Csak más módszerekkel, mint anyum). Nem tudom, hogy jó-e az Ő módszere. Szerintem igen. Még egyszer hangsúlyozom: nem arról van szó, hogy ne tanulnék! Csak nem szeretek magolni, viszont ha egy tantárgy megfog, akkor képes vagyok éjjel-nappal csak azzal foglalkozni. (jelen esetben a mechanika, és a játékelmélet).
Írtad, hogy felületesen olvasok. Lehet, bár nem hiszem, mert ha elolvastam egy könyvet, akkor eléggé sok ingó meg marad bennem. Meg írtad, hogy nálad, ha 10 könyvnél kezdődik a sokat olvasás. Ki felejtettem a listából két könyvet: Gerguss Ferenc: Élhetetlen feltalálok, halhatatlan találmányok 1-2. Meg amúgy is ebben a hónapban nagyon lekötött a szüleim állandó veszekedése. Olvasok még lány-regényeket is de, nem hinném, hogy az életben hasznukat veszem.
Hogy anyum jó volt neki 20 évig, most meg rá unt volna?
Neeem, ez nem igazán így nézet ki. Amikor összeismerkedtek, elkezdtek beszélgetni, és apumnak megtetszet anyum gondolkodás módja. Aztán megszületet a bátyám. Na akkor anyum teljesen megváltozott! (mindenki ezt állítja a családban: nagyszülők, nővérem, nagynénik, nagybácsik). Aztán jöttem én. És anyum ekkor dilizett be teljesen. Még emlékszem, amikor kicsi voltam anya csak azért megvárta apumat, hogy elújságolhassa neki, hogy a titkárnője ezt meg azt mondta és, hogy Őt ez menyire sérti (apám ekkor már hulla fáradt volt) hát apumat ez nem igazán érdekelte. Erre anyum mit tett? A fejéhez dobott 3 egymásba rakott műanyag tányért, másnap meg bezárta a házba, miközben neki meg egy fontos megbeszélésre kellet, volna mennie. Kiskoromban nem értettem. 10 éves már azt nem értettem, hogy miért vannak együtt? Most pedig megtudtam, hogy azért mert mi kicsik voltunk és nem akartak minket szétszakítani. Röviden ennyi. Ezért voltak együtt 20 (19) Évig.
Múltok azért is volt olyan borzasztó a helyesírásom, mert akkor is veszekedtek és egyfolytában rajtuk kattogott az agyam.
Na ez egy tipikus apumtól örökölt (rossz) tulajdonság: szeretem a véleményemet bőven kifejteni…
válasza:Valaki ezt írta: "Kíváncsi leszek anyud hogyan reagál majd amikor közlöd vele a döntésed. Remélem megosztod itt."
Hát, grat annak aki ezt írta... hogy mit írtál le(a kérdező) azt igazán csak az tudja megérteni aki ezen már túl esett... értem én, hogy anyuddal nem vagy éppen a legjobban és apuddal mennél legszívesebben
Szerintem elég baj anyudnak, hogy elveszíti a férjét, de ehhez kéne tudnunk a válás okát, de ezt rád bízom, hogy megosztod-e vagy nem, mert magánügy.
amúgy elég baj sztem anuydnak ez a válás, nem csak mert elvesztí a férjét hanem pl. anyagi körülmények rosszabbodnak, egyedűllét érzése, szval ez eléggé bonyolult... amúgy oda menj ahova tényleg a szíved húz, mert tegyük fel maradsz anyudnál akkor ha megint összevesztek akkor hozzávághatsz a fejéhez olyat is, hogy "mostmár tudom miért hagyott el apu, vagy én is ezt tettem volna a helyébe, kár hogy veled maradtam, stb." és ezt tényleg elég érzelemtipró dolog. jól fontold meg és nézz a jövődbe is egy kicsit, hogy kinél éreznéd jól magad, mert ha anyudnál nem, de mégis akkor érte és vele maradsz akkor lehet, hogy rosszabbodik a kettőtök viszonya, de lehet, hogy javul.... ezt így nehéz megmondani, de állítsátok tesztek alá a szüleiteket. próbáljatok ésszerűen dönteni
válasza:Kérdező rosszul értettél,nem azt írtam,hogy tanulni zavar el apád,hanem kvázi magától.
Mert pörgésből,jófejségből nem lehet megélni.Mégha oly kispolgári dolog a pénzért dolgozni...
Igen a nők megváltoznak ha gyermekük születik(jobb esetben),mert rájönnek,hogy innentől már másért is felelősséggel tartoznak,ha valamit elszúrnak,nem csak a kis saját életük az.
Igaza van anyukádnak:nagy a harc,ha nem vagy nagyon jó tanuló kevesebb lehetőséged lesz a továbbtanulásban,majd az életben is.
Az élet majd nem arról szól,hogy azt csinálod amit akarsz,lesznek nemszeretem dolgok,amit meg kell csinálnod.
Apukád örülhet,hogy csupán 3 műanyag tányér landolt a fején,egy párkapcsolatban alap,hogy meghallgatjuk egymást.
Tudod mit látok:apukád egy egoista alak,akinek te egy egyenlőre szórakoztató játékszere vagy.
nem írtad miért vagy magántanuló,de remélem nem "jófejapuka"nevelési elvei miatt.
Összeségében sajnállak,de anyukádnak könnyebb lesz az élete nélküled.Nehéz lesz elfogadnia majd,hogy enyedül marad,de rá fog jönni,hogy igazából összenő ami összetartozik és ez nem az ő hibája...viszont ettől ő még az édesanyád marad,nem fog elveszíteni,tehát szégyenkezni,kiakadnia teljesen felesleges.....
ez utobbi pár sort mutasd meg neki,ha majd elmondod,hogy válás és költözés jön.
Ja még annyit jófej apu mikor is akarja elmondani anyukádnak,hogy ki van dobva?Esetleg ha már kiforgatta mindenből?Igazán jellemes....
Közben rájöttem, hogy félreérthető volt, amit írtam. Anyum már tud a vallás-dologról! Amik a kérdésemet leírtam már akkor is tudott róla.
Magántanuló azért lettem, mert sokat voltak távol és ilyenkor nem akartak egyedül hagyni, főleg, hogy ezek a távol létek általában a késő estébe nyúltak. Mivel a munkájuk mind a kettőjüket Budapesthez kötötte, mi pedig a Mátrában lakunk. Ide azért költöztünk le, mer ott túl közel voltunk a mindenféle rokonhoz, meg azokhoz, akik ránk akartak akszkodni. De nem bánom, hogy így alakult! Sokat jártam Bp-re + az ország egyéb helyeire, sokat voltam felnőttek társaságában, szóval kicsit másképpen nézet ki a kiskorom, mint másoknak:). Most pedig a vallás miatt vettek ki. Mert annak nem sok értelme volt, hogy fáradtan járjak suliba, ne tudjak figyelni az órán, ne tanuljak, stb..
A beszélgetés tegnap este megtörtént. Röviden és tömören: egy egészen más oldalukról sikerült őket megmernem! Nem rosszabbról, csak másról. Olyan dolgokat tudtam meg róluk, amiket álmodni se mertem volna! Anya teljesen kifakadt, apa ledöbbent, én pedig. Én pedig majd leestem a székemről!
Anyáról kiderült, hogy soha az életben nem volt ötös, és az állításával ellentétben nagyon mélyről jött! Így már értem, hogy miért is akart kifelé élni, és miért akarta, hogy én jeles legyek.
Apumról is eléggé érdekes dolgokat sikerült megtudni: Az anya 9 évesen adta őket árvaházba két kisebb testvérével, akikre neki kellet, volna vigyáznia. Ekkor az Ő apja még élt csak a szülei már elváltak. Ajánlgatta mindenki a családban, hogy majd vigyáz rájuk, de nagyanyum ezt nem akarta. Aztán apum apja (vagyis az én nagyapum) agyvérzést kapott, de már csak három nappal a halála után találtak rá. Megjegyzem: nagyapum iszákos volt. Aztán nagyanyum nem akarta, hogy apa azzal foglalkozzon, amivel akar. Erőnek erejével számitástechnikust tett belőle. Így már értem apa miért is ilyen elnéző.
Anyáról még megtudtam, hogy kiskorában állandóan le volt terrorizálva! Egy pici kis faluban laktak ahol Őt, folyton csak bántották, mert nem akart parasztosan viselkedni. Gimis korában hatan laktak egy 2 szobás lakásban. Szóval az ő osztályrésze ez volt. Nos igen teljesen világos, hogy Ő azt akarja, hogy én ne éljek így.
Félelmetes, hogy anya és apa egy ilyen beszélgetés során menyire összhangba kerültek! Semmi vita, se semmi! Viszont a vallás marad:(T_T De nem vitatkoztak! Hónapok óta először. Én pedig ismét nem tudom mit is, tegyek. Egy dologban biztos vagyok: szeretem anyát és apát is.
Ui.: hogy apa örüljön, hogy megúszta 3 műanyag tállal?
Nem egészen érek egyet. Akkoriban ez úgy nézet ki nálunk, hogy anya nem dolgozat csak apa. Ráadásul volt bébi csőszünk meg takarító nőnk is, szóval nem volt túl sok dolga. Apa meg hatkor kelt és 10-12 (este) felé ért haza.
Mind1 érdekes család a milyén. :) De szeretem. Szeretem anyát, apát, bátyám, nővérem az egész szűk családi körömet szeretem!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!