Hogyan ertessem meg anyummal, h elje a sajat eletet, es ne hivogasson minden nap?

Januárban elvesztettem édesanyámat, és az ember sajnos csak akkor jön rá, hogy mekkora érték volt, amikor már nincs.

csak azt tudom mondani, hogy vegyél mély levegőt, és viseld el, amikor panaszkodik, és hív.Hidd el, ezek után (ami velem történt), most tudom igazán felfogni, hogy inkább hallgatnám mindennap a nyavalyáit csak itt lenne velem.....

Hűha.. Egy igazi energia- vámpír a kedves Mami.

Valószínűleg csak adója van, és vevője nincs: ezt úgy értem, hogy kifelé nyomja az infót mindenkinek, ha kell ha nem, de befogadni infót már nem képes: nem érdekli, hogy a másiknak jó, vagy rossz ezeket a nyafogásokat hallgatni.

A baj az is, hogy lelkifurdalást csinál, mert szeretnél segíteni, de az egénisége nem fog már változni valószínűleg..

Vegyél egy másik telefont és ne add meg a számát a mamidnak. Amit szokott hívogatni, azt meg halkítsd le és hagyd otthon. Egy nap egyszer hívd fel 5 percre, aztán ez is ritkulhat..

Előbb-utóbb fel fog hívni azért, hogy megkérdezze: Te hogy vagy?

Felnőtt gyerekem van, tudom miről beszélek. Egymás auráját békén szoktuk hagyni.

:)

Bár még engem hívogatna az édesanyám. :(( De sajnos meghalt másfél éve. Iszonyúan hiányzik, pedig néha mi is összekaptunk.

Én azt mondom, hogy addig mutasd ki neki, hogy szereted és figyelsz rá, amíg lehet.

(vasárnap Anyák napja)

Á, hidd el, én is rendszeresen összebalhézok vele, mert nem viselem el a folyamatos siránkozást, sértődősködést, azt, hogy csak neki lehet igaza. Legutóbb közölte, hogy "eltört benne valami" mert azt mertem mondani,hogy pocsék gyerekkorom volt. Pedig eddig is tudta, hogy ez a véleményem. Ő úgy gondolja, hogy a család mártírja volt, mert elviselte az alkoholista apámat és nem vált el, hanem kemény küzdelemmel előteremtette ami feltétlen fontos volt, mindezt azért, mert állítása szerint sajnálta volna apámat, mert mi lett volna vele, ha elválnak. Erre megérdeklődtem, hogy minket nem sajnált? Ezek szerint apám fontosabb volt, mint az, hogy a gyerekei nyugodt légkörben nőjenek fel? Vagy az, hogy ne legyen elvált nő? (Bár szerintem anyámnak szüksége volt arra, hogy eljátssza a mártírt, mert attól lett "valaki".)

Szerinte nekünk igenis boldog gyerekkorunk volt, mert volt mit enni és tiszta volt a ruhánk, szerintem meg a 80-as években azért már nem ez volt a boldogság netovábbja. Volt, hogy fél évig melegítőben jártam suliba, mert nem jutott másra, a barátaim nem jöhettek fel mert ciki volt, sose volt pénzünk semmire az alapvető dolgokon kívül, és emellett a folyamatos veszekedést hallgatni... de anyám szerint igenis örüljek, hogy legalább nem volt agresszív az apám. Szóvá tettem azt is, hogy én naponta háromszor hallgatom a panaszkodását, de miközben én beszélek hozzá, oda sem figyel, egész másról beszél. Erre is megsértődött, főként, hogy fel mertem emelni a hangom. Mert ezt csak neki szabad! Akkor azt mondta, akkor hívjam csak, ha valami konkrétat akarok, és akkor nem kell hallgatnom a sirámait. Hát, én gyönyörűen kibírtam, ő már három nap múlva ugyanazt csinálta, most is megy a napi többszöri nyafogás. Nekem tudnom kell fejből, mikor melyik orvoshoz megy, mikor van a kedvenc tévéműsora (sok van, és olyankor nem szabad felhívni) ő meg négy éve képtelen megjegyezni, hogy az unokájának mikor van különórája. Amúgy marha büszke a memóriájára, de ilyenkor azt mondja, hogy ő már öreg, azért nem bírja megjegyezni (60 múlt). Szerintem meg azért nem, mert marhára nem érdekli más élete, csak a sajátja, és nekünk is az ő életét kéne élni.