Asszonyok! Miért mindig a férfiakat hibáztatjátok a félresikerült házasságotokért? Miért mindig a férfi a hibás a válásért?

Szia Utolsó hozzászóló 25F! Ha tudsz menj vissza dolgozni, mutasd meg neki hogy te is jó vagy a munkádban. Szerintem ott ahol versengés van hogy ki keress többet nem jó jel. Nálunk ez úgy van, hogy örülünk bármelyikünk is keres többet. Most épp ő, mert nekem megszünt a munkám a válság miatt. Viszont büszke vagyok rá, és a házimunkában is segít, ő porszívóz. Azt én nem szeretem, segít takarítani, ablakot pucol, és rendben tartja a kertet. Én háztartást vezetek, főzök, mosok , takarítok, gyereket Nevelünk. De sose mondaná azt márpedig legyen csillivilli minden mikorra hazajövök.

Nem igaz, csak ott ahol hagyják, és rosszul csinálnak valamit. Ha te teszel valamit a párodért akkor elvileg azért teszed mert szereted és ez önzetlen, nem pedig egy befektetés amit később visszakövetelsz tőle! De ha neked jó így élni...

Ahogy ketten kellettek az egybekeléshez, ketten kellenek később a veszekedéshez is. Aztán a váláshoz is. Úgyhogy együtt jutnak oda, egyikük sem hibásabb a másiknál.

Mert ezek a nők mártírok, nem vállalják a felelőséget az életükért!Gondolom nem tartottak pisztolyt a fejükhöz, h ilyenekhez hozzámenjenek!S az sem igaz, h "az elején minden jó volt, de megváltozott", ez nem igaz, már az első időkben ott vannak a jelek, h ki milyen.Csak sokan elég naivak és nem tudom miben hisznek???

Az a baj sokan azt hiszik ha látják már az elején ilyen a pasi, majd őmiatta megváltozik, ha az sem sikerül, majd a gyerek megváltoztatja. Ez sose jön be, és válás a vége.

Sem nõt sem férfit nem lehet hibàztatni,az agy a hibàs,amiért nem gondolkodunk jól,nem làtunk a lényegbe,hogy kivel kötjük össze az életünket.

25/N szánalmas a gondolkodásod... hány barátnőm ennyire buta... és még hangoztatják is a butaságukat - ugyanúgy mint te is. Mindegyiket csak lábtörlőnek használja a férje ahogy téged is, de erről nem a férjek tehetnek, hanem ti buta libuskák.... és még meg is magyarázod, bár talán vissza kellene olvasni, mert én ennyi sületlenséget régen olvastam. Én boldog házasságban élek, és képzeld, egy kicsit sem nyom el a férjem. Pici gyerekünk van, ő egész nap dolgozik, mégis segít nekem ha hazajött, nem úgy áll hozzá, hogy én egész nap itthon voltam... pontosan tudja, mennyire fárasztó a gyerekkel és a háztartással egész nap, arról nem is beszélve, hogy a gyereknek rá is szüksége van, ugyanúgy mint rám. De természetesen én is segítek neki amiben tudok. Ez a normális. Még nem lenne késő váltani, csak azért írtam, nem bántani akartalak.

12:23-nak (25/N), tényleg nem akartalak megbántani, bár látom sikerült. Nem, velem valóban nem történhetne meg az, amit írsz, mivel az ember szerintem nem csukott szemmel köt házasságot. Amikor a férjemmel összeházasodtunk, ő pontosan tudta kit vesz el (hogy mit gondolok a házasságon belüli munkamegosztásról vagy bármi másról), és én is tudtam kihez megyek hozzá. Hidd el, ha egy magának való férfisoviniszta lett volna, nem mentem volna hozzá. Azt pedig előzőleg is leírtam, ha utána megváltozott volna (vagy megváltozna), igen, én elválnék, mert hiszek a boldogságban. Soha életemben nem voltam boldogtalan, keményen megküzdöttem mindenért, soha nem alkudtam meg olyan helyzettel, ami nekem rossz volt, addig küzdöttem, amíg meg nem változott (ez persze sokszor nem ment egyik napról a másikra)... de a házasságra visszatérve, nekem akkor is az az alapelvem, én azért vagyok férjnél, mert vele sokkal jobb nekem, mint egyedül volt anno, bár tényleg előtte is jó életem volt. Tehát ha megromlana a házasságunk, inkább lennék újra egyedül, ill. most már a gyermekünkkel kettesben, mintsem boldogtalanul, megalkudva, szép lassan megkeseredve éljem le az életem. Ez az én véleményem, és tényleg nem akartalak megbántani.