Asszonyok! Miért mindig a férfiakat hibáztatjátok a félresikerült házasságotokért? Miért mindig a férfi a hibás a válásért?

Elmondom miért, szerintem. Mert addig amíg friss a kapcsolat minden csodás, és egyre többet adunk a másiknak, csak azért hogy boldoggá tegyük.

A vőlegényemért, lemondtam a karrieremről, a régi életvitelemről. Most játszom a nagy feleséget, háziasszonyt. Minden kívánsága szent és teljesítem. Már a szétdobált zokni, ruha sem érdekel. Elkényelmesedett, mert tudja, hogy amit csinál annak nincs következménye. Bezzeg a kapcsolatunk elején, minden szuper volt, odafigyelt mindenre, mosogatott, segített a háztartásban, mivel én megkíméltem és megcsináltam helyette mostmár, nemhogy nem segít, de elvárja hogy csináljam meg. Egy nadrágját nem mostam ki, mert már nem fért bele a mosógépbe, és már kaptam is a szövegelést, hogy "nemigaz hogy nem tudtad kimosni".

A férfiakkal szerintem addig lehet bírni amig van ami motiválja őket. Spec nálunk havi egyszer tuti össze kell vele vesznem. Mert szerintem ez kell neki, kiprovokálja. Este hazajön, eléteszem az ételt, eszik, elpakolok utána. Ő tvt néz, internetezik, én a konyhában rothadok. A ruháit kikészítem másnapra, elkészítem az uzsiját. Mint egy 6 éves kisiskolásnak. És semmi köszönöm, mert természetes, hogy én megcsinálom. Mindezt, egy nyögvenyelten kimondott szeretlekért. Nem azt mondom, hogy emitt fog tönkremenni a kapcsolatunk, csak higgye el minden kedves férfi, hogy hogyha a nőt, asszonyt, házicselédnek nézi, egy idő után megfogja únni és teljesen jogosan otthagyja, és akkor majd megtudja hogy mit nem értékelt azelőtt.

25/N (@@@)

ma 11:08-nak

Bocsi,hogy ezt írom,de a férjed,hogy "cselédnek" néz abban nagyon is te vagy a hibás.nem kellett volna ennyi mindent megtenned..Én boldog házasságban élek,ráadásul a férjem 8 évvel fiatalabb nálam.De nem szolgálom ki ha kell ha nem..Mosok rá,mert mosom a saját ruháimat is.Sokszor inkább ő főz,mert szereti csinálni,de ha én főzők akkor is az asztalnál megterítek,és közösen eszünk.Ha takarítok,mindig segít(ő porszívózik,mert én utálok)Ha valami + kell neki akkor megcsinálja magának..nem ugrok neki azért mert fütyül..Ha nincs kimosva valami ruhája akkor saját maga beteszi a mosógépbe,nem nagy dolog.ha elvárja tőlem a kényeztetést,én is elvárom,és meg is kapom...De állandóan nem lesem,hogy mit óhajt..Jó hogy nem te törlöd ki a fenekét.Én a helyedben egy szép napon leállnék,és megmondanám neki,hogy ezentúl csak a szükséges dolgokat csinálod meg.Ha extra kívánságai vannak csinálja meg maga...Hidd el nekem,5-10 év múlva már régen eleged lesz abból,hogy mást se csinálsz csak szolgálod őt,főleg,hogy már csak így fog rád tekinteni,és nem szerelmesen..kell ez neked?

Az utolsó kommenttel teljesen egyetértek.

Csak egy apró sztori, hogy mennyire mások vagyunk, mi férfiak. Volt egy rövid kapcsolatom. Egyszer elmentünk egy kifőzdébe. Az asztalon nem volt só. Még mielőtt megkóstoltuk volna a kaját, hoztam egy másik asztalról. A barátnőm nagyokat nézett, hogy miért vittem oda. Mondom, hátha sótlan. Nekem annyira természetes volt. Kiderült, hogy ő ahhoz volt szokva a volt férjnél, hogy mindent oda kellett rakni elé, mert ha valami hiányzott, balhézott. Nekem annyira természetes, hogy ha valami nincs az asztalon, akkor elmegyek érte. Sőt, ha a párom elfelejt valamit, akkor sem azt mondom neki, hogy "b.meg, miért nem hoztad ide a ...-t". Fogom és oda rakom az asztalra, még akkor is, ha nekem nincs rá szükségem. De persze ő is így van ezzel.

Egymás mellett és egymásért élünk.

Nem gondolom, hogy MINDIG a férfi lenne a hibás, de az talán hihető, hogy Ők nem tudnak küzdeni és gyakrabban választják a könnnyebb, kényelmesebb utat. Tudodm, hogy én is hibáztam a kapcsolatomban ami 12 év után ment tönkre, de biztos hogy 100%-ig menthető lett volna ha a gyerekem apja nem a könnyebb utat választja.Munka kell ahhoz is és bátorság hogy tisztázzuk azt amit addig nem tisztáztunk. Külön fáj az árulás a Kislányunk miatt, aki az idő múlásával nem hogy nem nyugszik meg, de egyre bánatosabb. Ha azt mondja az Apjának, hogy hiányzik ,akkor annak dagad a feje a büszkeségtől, mert ugye Ő egy nagyszrű lény akit természetesen imád a gyermeke, de meg sem fordul a lelkében a kérdés, hogy ez a szó ez az érzelem a gyereknek mit jelenthet. Sajnos legtöbbször azért a férfiak a hibásak, vagy hibásabbak, mert az egojuk még minsig nagyobb az érzelmi intelligenciájuknál. Kicsit azt kellene fejleszteni, mert Ők sem előre gondolkodni, sem átérezni, beleérezni a másik helyzetébe nem tudnak.

Ezzel együtt persze sokszor a nők a hibásabbak, de azt egyik oldalról se felejtsük el, hogy azok akik hosszabb távon együtt élnek, egymást formálva, alakítva teszik a másikat olyanná ami aztán a vágán nem kell. Jó ez így?

Sziasztok! Azért annak örülök hogy sok olyan nőtársam normálisan gondolkodik a kapcsolatokról mint én. Minden éremnek két oldala van. Barátnőm elvált pasija nem is látogatja a kislányát, mert azt mondja 2 hónapja nem tudott fizetni gyerektartást és az asszony nem is engedné hogy a kislányhoz menjen. Viszont senki nem gondol bele, hogy nem a szülővel cseszik ki, hanem a gyerekkel. A gyereknek a két hét a szülő nélkül nem ugyanaz mint nekünk. Az érzelmi, gyerekkel való zsarolás nem nagyon nem helyénvaló. Ha a párommal valaha is elválnánk nem tudnám megtenni kislányunkkal hogy nem engedem el vele. Nemcsak kéthetente engedném el, hanem amikor menni szeretne. A gyereknek fontos mindkét szülője. A barátnőm azt mondja ő ezzel nem foglalkozik, mert nem őrá tartozik, de az ő helyében küldeném a kislányhoz, vagy hivnám hogy hozzá át. De a volt neje féltékeny a barátnőmre és nem engedi hogy elhozza. Pedig ha egy pasi ilyen a gyerekével az a barátnőmet is semmibe fogja nézni.

Sajnálom hogy lassan egy napon vagyunk emlitve a "Mis NagyNők" akik arra nem képesek hogy kinyögjenek egy köszönömöt ha egy pasi kinyitja az ajtót előttük. (Pasi létemre tuti rávágnám az ajtót). Szerintem sok múlik azon hogy szoktatjuk a férjünket. Ha kocsmázott már a kapcsolatunk előtt is, sem biztos hogy változni fog. Ha utánna akkor v. a kapcsolatban van vmi, ami miatt menekül a pasi és a nő csak azt látja kocsmázik. Arra nincs mentség ha pasi üti a nőt, de némelyik nő olyan ordenáré módon tud beszélni emberekkel, hogy még nekem is viszket a tenyerem. A csajozás, pedig olyan dolog ha előtte is csapongó volt, és úgy érzi a pasi nem lesz 100% hűséges akkor nem kell hozzámáenni. Ha pedig már együtt vannak egy ideje, az is lehet vmit nem kap meg. Azt én se szeretem ha általánosítanak, hogy a pasi a szemét a nő pedig szenvedő alany aki nem érezte a férfi szerelmét és azért ment félre.

Sziasztok ismét:)

a 11:08 as vagyok, a @@@-al a szöveg végén.

Egyrészt nem kértem a sajnálatot. Csak tisztázni akartam, hogy hogyha kitesszük a lelkünket nem jó, és eleinte nagyon happy minden, örül a pasi ha egy 20 perces kókuszgolyót összehozunk nekik, aztán már minden megszokott lesz, és nem hogy örül,hanem elvárja.

Biztosan hibás vagyok hogy elkényeztettem, tisztában vagyok vele.DE!

Valamelyik nap ültünk a szemészeten, és vártunk, mellettünk egy idősebb nő, akinek a férje dühöngve kérdőre vonta, hogy miért nem ront már be az orvoshoz. Mit gondoltok mit csinált a néni??

Kedvesen rámosolygott. nem hiszitek el mennyire megfogott az a pillanat. Egy apró mosoly hogy minden rendben legyen. És rengeteg nő, asszony kussol inkább hogy béke legyen a családban. Bátran állítom nincs olyan nő aki ne lenne elnyomva otthon legalább egy picit. És ennek csak az az oka hogy még mindig nem lehetünk egyenjogúak a férfiakkal. Albérletben lakunk, a tulaj ha jön, rendszerint semmibe vesz, teljesen átnéz rajtam. Kérdezek valamit és a páromnak válaszol mintha ott se lennék...(csak egy példa)

Az a baj, hogy egy nőnek, nem csak jó szeretőnek, csinos, mutogatható szépségnek kell lennie, hanem jó háziasszonynak is, és anyának is több értelemben.

Nálunk már párszor megkaptam, hogy a kaja nem olyan mint az anyjáé. Hát istenem.

Egész jól menő karrierem volt, felfelé ívelt. Mikor összejöttünk, fel sem merült hogy ő adjon fel az övével. Most ő sikeres, jól keres, én pedig állok mögötte. Azaz nem dolgozom, itthon játszom a tisztességes háziasszonyosdit.

És elvárnám, hogy azért amit én tettem meg érte, értékeljen. Nemrégiben szóvá is tettem, és mit kaptam? Hát a dumát, hogy mennyire tudta hogy én ezt a fejéhez fogom vágni.

Talán biztosan zavarta hogy klasszisokkal többet kerestem mint ő. Ezt nevezik férfiúi büszkeségnek. (na nehogyár a nő magasabb helyen álljon a ranglétrán)

Már semmi sem a a régi, és tudom hogy nem is lesz az, mert a kapcsolatunk elején, még újak voltunk egymásnak, fel kellett fedezni a másikat, és mostmár megszokott, tudja hogy valaki hazavárja.

Egy idő után minden hétköznapivá válik.

25/N @@@