11 eve vagyunk egyutt.5 eve hazasok. Van egy 10 honapos lanyunk es en raebredtem, hogy milyen hulye vagyok, hogy 17 evesen, gyerekkent part valasztottam. S hogy masszak ki belole?

igen, én 20 voltam mikor párt választottam, és már én is rájöttem, h lehet körül kellett volna jobban nézni,nem úgymond az elsővel összebútorozni, valószínűleg a férjednek is van ilyesmi érzése és ezért sms-ezik

ha alapvetően jó a kapcsolat, nincs megalázás, bántás, stb, akkor egy terápia segíthet h rájöjjetek h merre meddig és mennyire fontos nektek ez a kapcsolat....de az h nem állt melléd az elég nyomós érv

sokan járnak/jártak hasonló cipőben mint Te, a mai világba már nem tartanak úgy ki az emberek egymás mellett, mint régen, ma már ugyanis nem akkora szégyen kimondani, h rosszul döntöttem.....sok sikert!

Ma nagyon felelőtlenek a fiatalok.Egy házasság nem csupa napsugaras időszak.Egymással kell megértőnek,toleránsnak lenni.Elviselni a másik hibáját és megbeszélni a gondokat.

Mit kellett volna szülés után tennie? Főleg,ha te is olyan anyuka vagy,aki csak a gyerkkel törődik,a férjével pedig nem.Ha a gyerek állandóan hisztizik,te csak vele törődsz,róla tudsz csak beszélni,akkor ne csodálkozz,hogy másfelé kacsingat.

Nem kellett volna gyereket vállalnotok,de ha már van,azt együtt kellene felnevelnetek.Mese,hogy jobb lesz a gyereknek,ha más lesz az apja.Igen ritka,amikor sikerül másodjára olyan párt találni,aki neked és a gyerkenk is jó.Elválsz,azután sodródsz egyik pasatól a másikig,remélve,hogy a következő jobb lesz.A gyerek pedig sérültje lesz a felelőtlenségednek.

Igaz,ma már nem szégyen válni,de felelőtlenség,ha erre nincs komoly ok.(Alkohol, agresszivitás)Üljetek le,és rendezzétek a kapcsolatotokat,ha szeretd a gyermekedet,mert neki csak ez a jó.

3 gyerekes anyuka.

Szerintem inkább oldjátok meg a problémátokat, mert a gyermeketek látja kárát ha szétmentek. Ez a mindenki újra kezdheti nem jó tanács, mert egy személyt figyelmen kívül hagyott a gyermeket. Ingázni a szülök között egyszer anyunál egyszer apunál lenni + szülei párjaival jó pofizni ez nem tesz jót a lelki fejlődésének pláne még most jön a kamaszkor tehát nincs kifejlődve a személyisége.

Az én szüleim is szétmentek 5 éves koromban és külön voltak 1 évig, de 6 éves kisgyerekként követeltem anyámtól, hogy fogadja vissza aput, mert egy család vagyunk és ha bevállaltak engem akkor nincs mese együtt kell maradniuk. Visszafogadta és azóta is együtt vannak 21 éve. Szerintem job egy családban felnőni mint mostohaszülőket elviselni. Mi van ha újabb párod lesz és neki is gyereket kell szülni az milyen már? Felborítja a gyerek életét.

Jegyezd meg jól: Akinek nem borja az nem nyalja. Egy mostoha sohasem tudja pótolni a vér szerinti szülőt.

Aztán a gyerek látja kárát. Ő nem kérte, hogy megszülessen ti együtt a pároddal gyermeket vállaltatok, akkor tartsatok is ki mellette és maradjatok együtt mint ahogy illik. Ha van gyerek nincs visszaút. Nincs válás.

Kimászni két éve kellett volna,most már rendbehozni kellene.

Sovány vigasz,de a legtöbb házasság beleremeg ha gyermek érkezik.Az már rajtad is múlik,hogy összedől,vagy megmarad.

Mennyire akarta Ö ezt az gyereket? MOndogatta hogy már alig várja hogy apa lehessen? Mennyit törödik a picivel?

Tudni szeretnem, mert en is 17 évesen költöztem össze a baratommal, most 18 vagyok es Ö már mondogatja hogy alig várja! De ebböl nem lessz semmi még vagy 4-5 évig hisz meg csak 18 vagyok en is, s szerintem 23 évesen meg nem leszek "öreg".

Jo lenne ha tanulhatnék a te esetedbol ezert vagyok kivancsi, kerlek irj. Elövigyázatos szeretnék lenni.

Ha együtt maradtok, a gyerek úgy fog felnőni, hogy rossz mintát lát. Napról napra azt fogja látni, hogy a szülei nem szeretik egymást, csak kényszerből vannak együtt, nem ölelik meg egymást, veszekednek... stb. Én is egy ilyen családban nőttem fel. Mikor először megláttam, hogy bnőm szülei előttünk ölelgetik egymást, azt mondtam magamban: fú, de nyálas. Mert az én szüleim soha, soha nem tettek ilyet, külön szobában aludtak, és csak a pénzügyeket beszélték meg közösen. Mára már rájöttem, hogy az embereknek nem kell feltétlen már 3fiatalon évesen elhidegülniük egymástól. Még arra is emlékszem, mikor általánosban egyik osztálytársam vihogva közölte velem, hogy óvszert talált a szülei hálószobájában. Én meg alig hittem el, hogy 30 évesen, egy gyerek után még szexelnek a felnőttek. Egyszerűen kizártnak tartottam.

Most, hogy így belegondolok... hogy a retkes p*csába tudtam elviselni azt a szörnyű, fagyos légkört? Az állandó feszültséget már nem is említve. Egész gyerekkorom úgy telt, hogy egyfolytában attól kellett rettegnem, mikor kezdenek el megint ordibálni. Általában rajtam vezették le a problémáikat (abban, hogy én vagyok minden bajnak okozója, kivételesen egyetértettek). Meg is lett az eredménye: most járhatok dokihoz szívproblémákkal. Innen is üzenem: köszönöm, anya! Köszönöm, apa!