Jól döntöttem, hogy a férjemet választottam?
25 éves vagyok, 7 éve vagyok együtt a férjemmel. A kapcsolatunk nagyon jó volt, olyan férfi, akiről minden nő álmodik. Nem annyira jóképű, viszont humoros, és gondoskodó.
Az esküvőnkig nem is volt semmi gond. Viszont előtte pár héttel az örömszülők összebalhéztak, aminek következtében mi is folyamatosan veszekedtünk. Az örömszülők azóta sem beszélnek egymással, és az anyósom se velem. (A balhé amiatt robbant ki, hogy anyósom oda akarta ültetni a saját szüleit is az örömszülők mellé, és ő akart nekik virágot átadni, amikor mi az örömszülőknek, illetve megtiltotta, hogy apósom jelenlegi felesége odaüljön az örömszülők közé, akivel mellesleg apósom 17 éve házas).
Az esküvő pocsék volt, hála kedves anyósomnak. Utána napokig bőgtem, és azóta is fájó emlék, amiről nem beszélünk otthon.
Egyik kollégámnak is magánéleti próblémái voltak, így egymás lelkét ápoltuk, próbáltunk tanácsokat adni a másiknak. Azóta elég hosszú idő eltelt, a fájdalom a szívemben picit csillapodott, de még mindig rettenetesen fáj.
Pár hónapja azt vettem észre, hogy folyamatosan keresem a kollégám társaságát, és ő is az enyémet. Kávét csináltunk egymásnak, együtt ebédeltünk, és olyan témákról beszélgettünk, amiről otthon nem tudtunk. Mint kiderült van egy azonos hobbink, amire otthon egyikünk sem kap támogatást. Nagyon megijedtem, így szép lassan elkezdtem a kapcsolatot leépíteni, mivel nem akartam tőle semmit. Mielőtt bárki félreértené, imádok vele beszélgetni, jó vele lenni, de mint férfi, nem érdekel. Nem tartom vonzónak.
Pár hete fönőköm viselkedése megváltozott. Mint kiderült, neki is magánéleti próblémái voltak. Ezzel egyidőben valaki elkezdett virágot, csokit és egyéb apróságotkat rakni az asztalomra. Mivel többen vagyunk egy irodában, kérdeztem, ki volt az, de senki sem akarta megmondani. Először azt hittem, a főnököm az, aztán csütörtökön kiderült, hogy az a bizonyos kollégám volt.
Páran elmentek csütörtök este bulizni, és pénteken mesélték, hogy az a bizonyos kolléga kicsit többet ivott, úgy kellett lefogni, mert fel akart hívni, hogy szerelmet valljon nekem. Állítólag egész éjszaka rólam beszélt, és arról, hogy én vagyok számára a tökéletes nő.
Pénteken megkértem az egyik kolléganőmet, aki nem volt ott a buliban, hogy jöjjön be velem az irodába, és nézze meg a kolléga viselkedését mikor hozzá beszélek. Csak szakmai dolgokról beszéltünk pár szót, de a kolléganő szerint úgy nézett rám, hogy közben megszűnt számára a világ, mintha csak én lennék ott. Hasonlót fedeztem fel én is a szemében. Később beültem hozzá beszélgetni, és eldícsekedtem, hogy most már egész jó a viszony a férjemmel. Erre ő mondta, hogy el fogja hagyni a barátnőjét, mert mást szeret, csak még nem merte neki elmondani.
Egész nap ezen gondolkodtam. A kolléga nem érdekel, mint férfi, viszont imádok vele lenni, másrészt mint friss házasnak a férjemmel a mézes heteket kellene töltenünk, ehelyett kerülgetjük az esküvőt, és minden ezzel kapcsolatos témát, mert roppant fájó emlék, és hónapok óta nem tudunk semmiről sem hosszabban beszélgetni, mert tuti olyan kerül szóba.
Mégis úgy döntöttem, próbálom megmenteni a házasságom, mert szeretem a férjem. Igyekszem ezen a helyzeten változtatni, emiatt hamarosan munkahelyet fogok váltani, már a felmondási időm töltöm. Viszont egyik barátnőm azt mondta, hogy felesleges egy olyan férfi mellett leélnem az életet, akivel hónapokkal az esküvő után se tudunk őszintén beszélni, se az esküvőről, se gyerekről, se semmiről a közös jövőnkkel kapcsolatos dologról. Azóta ezen rágódok. Vajon igaza van, és mégsem a férjem kellene választanom? Inkább a kollégámnak kellene esélyt adnom? És miért fáj a szívem, ha csak arra gondolok, hogy el fogok menni arról a munkahelyről?
Ti mit tennétek a helyemben?
jesszusom, mi bajod van a férjeddel?! nem ő tehet az egészről...
nehogy már emiatt elváljatok! jól tetted, hogy felmondtál!
szegény férjedet sajnálom...
Úgy tûnik, te is csak a külsôségek miatt mentél férjhez
Jóban-rosszban... emlékszel..?
"....akivel hónapokkal az esküvő után se tudunk őszintén beszélni, se az esküvőről, se gyerekről, se semmiről a közös jövőnkkel kapcsolatos dologról..."
Mi a francért mentél akkor hozzá???
Semmi, csak amíg engem bánt, hogy az anyja tönkretette az esküvőnket, ő nem haragszik rá. Megjegyzem, nem kérném, hogy haragudjon.
Viszont ha bármiről elkezdünk beszélgetni, tuti veszekedés lesz belőle. Emiatt pedig lassan úgy élünk egymás mellett, mint két idegen. :(
"....akivel hónapokkal az esküvő után se tudunk őszintén beszélni, se az esküvőről, se gyerekről, se semmiről a közös jövőnkkel kapcsolatos dologról..."
Mi a francért mentél akkor hozzá???
Hasznos volt számodra ez a válasz?
Ha szerinted baj van ezzel a válasszal, jelentsd a moderátorok felé, a probléma megjelölésével! Kérlek csak olyan válaszokat jelents, ahol a válaszoló egyértelműen rosszindulatú vagy szabályzatsértő megjegyzéseket tett, azért ne jelents választ, mert nem értesz vele egyet (ezt csupán értékeld a lefelé mutató nyíllal). Előre is köszönjük segítséged!
Ez a válasz trágár
Ez a válasz provokatív, a válaszadó csak veszekedni akar
Ez a válasz rasszista
Ez a válaszadó értelmetlen dolgokat ír
Ez a válasz egy hirdetés
Ez a válasz más szempontból problémás
A válasz írója 77%-ban hasznos válaszokat ad.
Mert szeretem, és az esküvő óta vannak ezek a gondok.
"Viszont egyik barátnőm azt mondta, hogy felesleges egy olyan férfi mellett leélnem az életet, akivel"..
bla-bla -bla
1.-ezt a "barátnőt" rúgd tökön
("humoros és gondoskodó" ffi kevés van, nem irigykedik?)
2. egy 7 éves szeretetteljes kapcsolatot senki- és semmi ne tépjen szét! se anyós se senki se pénz se tárgy se kaland se "ültetési rend" - béküljetek ki, annyi baj van a világban, butaság ez.
nevetséges kis izék miatt elvesztenéd
életed első és igaz szerelmét?
soha többé ilyen nem lesz
legyetek hűségesek és szeressétek egymást
Szerintem ez csak egy fellángolás, mert éppen akkor jött egy megértő férfi, akivel jól el tudtál beszélgetni, amikor gondod volt.
Nekem is volt már ilyen, bár nincs férjem és még egyetemista vagyok, de a barátommal 5 éve vagyunk együtt, és nekünk is volt hasonló időszakunk, amikor nem nagyon tudtunk beszélgetni, bár összeveszés nem volt a családban.
Akkor kezdtem beszélgetni az egyik csoporttársammal, nagyon jól el tudtunk beszélgetni mindenféléről, én ugyan nem tudom biztosra, hogy mit érzett, de biztosan tetszettem neki.
Most pár hét múlva végzünk a sulival, és valószínűleg nem találkozunk többet, messze is lakunk egymástól.
Ha túlléptek valahogy ezen az időszakon, akkor biztos jobb lesz, nem a férjeddel van alapvető problémád, csak a helyzettel, de ahhoz, hogy azt megoldjátok beszélnetek kell az egész lagzi dologról. Máshogy nem fogsz tudni továbblépni.
A kollégával meg nem szabad sokat találkoznod meg beszélgetned, ha nem is tetszik, mint férfi, akkor max barát lehetne, ha nem zúgott volna beléd.
Mindenképpen beszélgess erről a férjeddel, akkor is ha fáj, mert máshogy nem tudjátok megoldani!
22N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!