Egyedülálló anyukák! Milyen az életetek? Tovább tudtatok lépni? Mennyi időbe telt, még egy normális férfit találtatok? Hány gyerkőccel maradtatok egyedül?

en eljarok szorakozni is meg minden fele ahol csak jolerzem magam. fizetek egy holgyet aki vigyaz a kislanyomra mert en is akarok meg elni es mikor a kicsi alszik akkor megyek el csak nem maradok sokaig hogy mikor kel en ittlegyek ...

NE-ADD FEL elj mert csak eggy eleted van.-hasznald ki makszimalisan

15:51-esgg

Igen is kedves vagyok, nem rosszból írtam, amit írtam, de hidd el a nyávogás, szenvedés az élet merontója. Nem érdemes, szomorkodni, mert úgysem érdekel a bajunk senkit hoszútávon, csak magunknak csinálunk rosszat.

Gondolom fiatal nőről van szó ilyen kis gyerekekkel, nyugi lesz majd rendes pasi is, lesz idő,hogy bulizni is mehet,de nem hiszem, hogy most ez lenne a legfontosabb gond egy 3 hónapos baba mellett. Sajnos az élet nem fenékig tejfel, egyszer fent, egyszer lent, hát most éppen a lent van! (de egyet nem értek, egy ilyen kapcsolatba ami nyilván nem volt töéletes, miért kellett ilyen rövid idő alatt mindjárt 2 gyereket szülni???) most megint lehet szidni, de ez csak egy kérdés volt!!!

Szia!Én egy alig egy éves manóval maradtam egyedül pár hónapja,hát nem volt könnyű,pláne az első néhány hét.

Az hogy mennyire nehéz vagy könnyű a jelenlegi életed nagyban függ attól,hogy érzel-e még valamit a volt párod iránt,vagy már csak megkönnyebbültél,és hogy mennyire vagy hozzászokva,hogy egyedül birkózz meg a feladatokkal.Ha a volt párod nem segített,de mondjuk most a szüleid melletted állnak,lehet még könnyebb is lesz az életed.

Leírom nálunk mi a helyzet.A kisfiam szerencsére mindig is jó baba volt jól beállt napirenddel,tehát ahhoz igazítva könnyen tudok akár vele is kimozdulni bárhova.Igaz mi nagyobb városban lakunk és elég sok lehetőség van a kikapcsolódásra.Sajnos nekem a családom máshol él,a testvérem kivételével,de rá mindig számíthatok,és ami a legszebb volt az elmúlt pár hétben,hónapban,hogy minden barátom,sőt az összes szomszédom felajánlotta a segítségét.És ez nagyon fontos,ha van segítséged,azt fogadd el,most nagyon nagy szükséged van rá.

Szerintem se foglalkozz egyenlőre a "férfi" témával,a gyerekek legyenek az elsők,bár gondolom ez így is van.Azt is értem és érzem,hogy szükséged lenne egy társra,akihez odabújhatsz,aki szeret és dédelget,de ezt nem lehet erőltetni.Én az elmúlt egy hónapban öt férfit küldtem el,mert nem érzem még magam felkészülve semmire.Pedig hiányzik a társ,a szeretet és a gyengédség.De csak azért,hogy legyen valaki,nem.És most már igenis lesznek elvárásaim.

Az én életem könnyebb és nehezebb is lett egyszerre.Könnyebb,mert csak a babámmal és magammal kell foglalkoznom,és nincs rajtam egy elégedetlen,mindig csak alázni és kötözködni tudó férj terhe.Sok barátom van,sok közülük babás,tehát program mindig van.És érdekes,de én imádok játszóterezni,homokozni:).Kicsit újra gyerek lehetek.Szép kiegyensúlyozottabb derűs életet élhetek.Nehezebb,mert esténként vasalás közben azért jár még az agyam a múlton,bár tudom,hogy mi volt a baj,és én is miben hibáztam,azért még rágom néha magam rajta.És esténként azért néha jó lenne valakivel össze is bújni:).

Továbblépni meg muszáj,mert ha nem tudsz,akkor az az egész elkövetkezendő életedre rányomja a bélyegét.Persze idő kell hozzá,és az is változó,ez kinél mennyi.

Ezt már többen leírták,ami segít:gyerekeid szeretete,barátok,család támogatása,sok-sok beszélgetés,kevés agyalás:),kikapcsolódás,új élmények,sport,és az idő:).

Férfi meg,ha nyitott vagy erre, úgyis jön majd,ha itt lesz az ideje.