Apák nektek nem hiányoznak nagyon a gyerekeitek?

Az én példám negatív, de azért leírom.

Apám harcolt értem (az új párjával), mikor váltak a szülők, végül anyámnál maradtam. Én még kicsi voltam, ebből nem sokat értettem. Soha nem neveltek apám ellen, de mégis kegyetlen volt az, hogy pl. megsértődött apám felesége, hogy nem töltöm náluk a szentestét, csak 25-én megyek, mert anyámat nem hagyom egyedül.

De igazából csak addig voltam fontos, míg lezajlott a válás. Mikor eldőlt, hogy anyámnál maradok, és ők vidékre költöztek, onnantól ha évi egyszer láttam, akkor sokat mondok. Egyszerűen nem volt fontos egy olyan gyerek, aki úgysincs ott vele...

Szóval, annak ellenére, hogy a mai napig szeretem az apámat (minden hibája ellenére), nekem sosem volt úgy apám, ahogy kellett volna. Anyám nem házasodott újra, szóval ilyesmi se volt a képben.

Bár az írásod alapján nem gondolnám, hogy te is így el akarnád hanyagolni a gyermekeidet, de az elején (gondolom) ő sem akarta, hogy így legyen. Figyelj rá nagyon, hogy az idő múlásával is ugyanolyan aktív maradjon a kapcsolattartás. :)

Lepontoztatok, de ha minden betűt nem is, és finomabban is tette, de a #12, a lényegben, engem igazolt. Sajnos. :-(

Ő is az apjára "haragszik", és sajnos ahogy az ő apjának sem volt, neked sem lesz erőd örökké küzdeni, azért, amit nem kapsz meg.

Nem bántani akarlak benneteket, csak már öreg vagyok ahhoz, hogy higgyek a csodákban. Jó szándékkal szóltam most is, és ezúttal is remélem, hogy tévedek.

#14 Én nem haragszom az apámra, nem is gyűlölöm, ahogy korábban valaki (te?) kifejtette, kifejezetten írtam, hogy engem nem neveltek ellene. Ugyanúgy ő az egyetlen apa az életemben, amit ismertem, és a fenti válaszomat a legjobbat feltételezve róla írtam meg.

Tettem ezt annak ellenére, hogy most, felnőtt fejjel nyilván látom azokat a hibáit, amiket egy gyerek nem ismer fel. De a hibákat ugyanúgy látom anyámban is, aki felnevelt, szóval ez nem ezen múlik.

#12 voltam

Szociális szakmában dolgozva, nagyon sok hasonló szitut látok.

Az anyával milyen a viszonyotok? Arra figyelj (de arra nagyon!!!!), hogy mindig a gyerek maradjon az előtérben, sose te magad, vagy a volt feleséged. Millió ilyen esettel foglalkozom, hogy gyűlölik egymást a szülők, és a gyereken csattan. Mert anyu korlátozza a láthatást, apu meg bosszúból (a gyerekekre hivatkozva, amihez nyilván joga van) naponta teszi a feljelentéseket.

A gyerekek meg végül nálunk kötnek ki, mert tönkreteszi őket az otthoni légkör. Holott azok az apukák is csupa jót akarnak, hogy dehát anyu új barátja ellenem neveli a gyereket, és ezt nem lehet, vagy de azt akarom, hogy többet legyenek velem, ezért harcolok, de hisz a gyerek mondta vasárnap, hogy anyu néha elfenekel, akkor szólok a bíróságnak...

(Anyukák részéről ugyanez megvan, sose csak az apa a hibás, most azért apukás példákat írtam, mert te magad is apaként kérdezel.)

Tudom, kívülállóként könnyű mondani, hiszen nyilván, akik ebben a helyzetben vannak, azok azt gondolják, hogy ők csak a legjobbat akarják a gyereknek... De azért jusson eszedbe a dolog, ha elfajulna a válás.