Apák nektek nem hiányoznak nagyon a gyerekeitek?

sztem a válás nagy veszttse az apa. a gyerek jobb esetben nem sinyli meg vagy még feldolgozhato modon, ha eleget törődnek vele. a veszekedő szülőket mgsinyli.

sztem ne állj ehhez ennyire negativan, mégha tök emberi és érthető is, hogy igy érzel, inkább az összes lehetőséget ragadd meg, hogy tartalmasan lehess együtt a gyerekkel. az már több, mint félsiker.

mindig azon kesereg az ember, ami van és jobbat szeretne. de tudod, aki halálra dolgozza magát és alig látja a gyereket, valojában annak se olyan jo, együttlakni együttlaknak, mégis lehet, annyit sincs vele, mint Te tudsz majd lenni a gyerekkel. legalább igy felértékelődik az együtt töltött idő és mindig minőségi idő lesz.

akárhogy is, értem ,hogy a gyerekét szereti az ember legjobban, de saját életed is van, neked a fő életfeldatod a saját boldogságos megteremtése, téged meg ezért neveltek fel a Te szüleid.

Én még nem váltam el, ezért sem.

Az anyjuk úgyis ellened neveli majd őket, és a szemükben majd te leszel a fő gonosz. Még nem találkoztam/hallottam olyan gyerekről/felnőttről, akinek elváltak a szülei, és ne gyűlölte volna az apját. Amiért természetesen csak és kizárólag az apa a hibás - szerintük.

Ez majd megkönnyíti az életed, hogy ők nem akarnak látni majd téged. Amint beletörődtél kezdhetsz új életet kezdeni.

A válásban egyedül a nő a nyertes, és az apa a legnagyobb vesztes. Kivéve, ha másik nő miatt kezdeményezi az apa a válást - de ez ritka. Ki fog zsigerelni, lehúzza rólad az utolsó bőrt is, és a világ összes pénze sem lesz elég neki gyerektartásra.

Törődj bele, hogy csak egy bankautomata vagy, és kezdj el élni. Élvezd a szabadságot! És szórd el a maradék pénzedet is, amíg van, mert azt is lenyúlja majd tőled.

#4 Akkor ott nagyon nagy baj van az anyával. De annyira, hogy nem is szabadott volna rábízni a gyereket. Persze a nő a felsőbbrendű lény.

Elhiszem, és remélem, hogy valóban így van, és veled is így lesz. De én tényleg nem találkoztam ilyennel.

A pénzt meg azonnal költsd magadra, akkor nem tudják elvenni tőled.

ugyan már ne légy ilyen gyermeteg az apáknak eszébe se jutt a kölyök amig nem kell öket pelenkázni meg eltartani

totál túl értékelik ezt az egész apaságot

a legtöbben összehoznak egy kölyköt

és tényleg remélik hogy majd öreg korukra megszálja

a kölyköt valami nosztalgia és fizetik az ő felnöt pelenkájukat meg a növért

felelőség vállalás nukú mert ez folyik a tv ből

A leírásod alapján nem hiszem, hogy látnál esélyt arra, hogy a gyerekek veled maradjanak, pedig van. Ha azonos feltételeket tudsz biztosítani nekik, mint az anyukájuk, akkor legalábbis. Első fokon a bírók hajlamosabbak ugyan az anyának ítélni a gyereke(ke)t, de másodfokon már kb. egyenlő az arány.

Továbbá lehet kérni megosztott felügyeletet is adott esetben. (Nagyobb gyerekeknek már nem probléma, hogy hetente felváltva laknak a szüleiknél.)

Ha pedig nem sikerül egyik előző lehetőség sem, akkor se keseredj el. A kapcsolattartásról is meg lehet egyezni bíróság előtt, ennek hiányában a bíróság ítél. A szokásos minden második teljes hétvége + az iskolai szünetek fele időarányosság szempontjából nem a legjobb, de optimális esetben hétköznap is találkozhattok. És/vagy lehet tartani a kapcsolatot telefonon és neten is.

Mindezeket pedig a másik fél nem akadályozhatja meg, mert a gyerek(ek)nek is joga a kapcsolattartás, a különélő szülőnek pedig joga ÉS kötelessége.

Ma mar adnak hetkoznapi ottalvasokat is . A birok! Uj ptk van ket eve. Valtam es no vagyok. Mi negegyeztunk, hetkoznap is ott alhat tobbszor. 4 eves fiu! Pedig a ferjem csajozott be es lepett le..., A gyerektartas fix osszeg ma mar, es ha atlag folott keresel, nem lesz 20% sem per gyerek.

Deezt ugyved is elmondja egy konzultacion. Biztosan el akarsz valni? A csaladdal minden nap egyutt lehrtnel a gyerekekkel. Fele idoben tenyleg csak nagyobb gyerek lehet veled...

Nekem egy pozitív példa jutott eszembe a kérdés kapcsán. A testvérem egyik osztálytársának a szülei elváltak, de nagyon szépen oldották meg a helyzetet. Úgy vettek két lakást, hogy a kislány 10 perc alatt átért egyik szülőtől a másikhoz, akik rendszeresen beszélgettek egymással a válás után is.

Egyszer beszélgettem egy német ismerősömmel és náluk sokan vannak akik másképp tekintenek a válásra. Ha bele gondolsz, akkor van egy nő/férfi, akivel évekig kibírtátok egymás mellett. Egy hosszabb házasság végén biztos, hogy vannak szép emlékeitek, küzdöttetek meg közösen nehézségekkel. Most összevesztetek, de jó esetben valamikor barátok voltatok. Nem szükségszerű (hacsak nem sértettétek halálra egymást az utolsó hónapokban, és még akkor is bocsánatot lehet kérni), hogy nem maradhatnátok (lehetnétek néhány éven belül újra) barátok, akikre mindig lehet számítani. Elvégre kevés embert ismersz jobban. Nem csak a gyerek, hanem a saját kedvetekért is. És ebben az esetben nem kell aggódni a gyerekek miatt sem. Persze sok energia és kitartás kell hozzá és mind a két félnek mutatnia kell hajlandóságot (és némi felnőtt magatartást), hogy meg lehessen valósítani.