Összejönnétek olyan lánnyal vagy fiúval, akinek baleset miatt hiányoznak az alsó végtagjai?

Kerekesszékben van,vagy nem annyira és protézissel tud járni?

Amúgy tetszik nekem?

Jól kijövünk?

Emiatt megkeseredett,vagy humorral kompenzálja,ugyanúgy él?

Ezeket kéne tudni...

Sajnálom, de nem.

Nem hiszem, hogy tudnék teljes értékű életet élni ilyen partnerrel, tudom ez önzőség. Aztán lehet az élet egyszer rám cáfol ebben a kérdésben, sose tudni.

Szintén azt tudom mondani, ha a barátnőm veszítené el, akkor sem hagynám el soha, mert szeretem, és ugye jóban rosszban, utána már bármi történne akkor is őt szeretem. :)

Az viszont, hogy bele tudnék-e szeretni valaki olyanba, aki ilyen, az más kérdés, az ismerkedést biztos nem közülük kezdeném, mert azért elsőre ha valakire ránézünk fontos, hogy vonzó legyen.. De ha a sors úgy hozná, hogy valami okból kifolyólag több időt kell vele töltenem, például munkahely bármi, és attól még lehet szép jófej aranyos kedves, ha megkedvelném és beleszeretnék akkor kialakulhatna akár az is.. De tény, meglátnám nem tervezném, csak ha úgy alakulna.

Én igen.

Lehet, hogy furán hangzik, de ha az az ember teljes életet tud élni amputált végtagokkal is, és nem lát mindent negatívan, lehet vele mindenről beszélgetni, nem csalna meg mint a legtöbb fiú (tisztelet a kivétel) és szeretne illetve humora is lenne akkor természetesen. Lehet, hogy kicsit ódzkodnék a látványától, de megszoknám. Ez sem sokkal másabb, mint amikor annyian millió fültágítót tesznek a fülükbe meg tele vannak tetoválva. Csakhogy akinek amputláni kell egy végtagját az muszályból csinálja. Az aki teletetoválja magát az pedig magától olyan amilyen. Ja, és ahogy a divat változik, lehet, hogy tíz év múlva az lesz a divat, hogy az embereknek nincs karjuk/lábuk