Hallotatok már olyanról, hogy valaki beleőrült a szerelmi bánatba? Vagy szellemileg, testileg leépült, és belehalt?

Nekem majdnem sikerült, egy hajszálon múlt, csoda hogy élek.

Nem hiszem, hogy eleve normálisak lett volna, ha ezt hozta ki belőlük.

Nálunk lassan 2.5éve derült ki hogy megcsalt az asszony, csak ugy buliból és nem egyszer. Azóta tehát 2.5éve teljesen ugyérzem hogy leépültem, beleőrültem, és szóval alkalmatlannak érzem magam az életre. Ha nem lenne egy kisfiam lehet már én is átsegitettem volna magam a másvilágra. Tehát 2hónap alatt semmiképpen nem leszel tul a dolgon, nekem a 2.5év alatt senkim nem volt, és lehet azért mert leri rólam hogy tönkre vagyok, és nyomorékja a történteknek. Leginkább a rápazarolt sok évet sajnálom és hiogy ekkorát csalódtam a páromban. 33/f

Hát én akkor 17 éves voltam,és annyira szerelmes voltam,hogy mikor szakítottunk,először a bánattól nem bírtam enni,utána meg már azért,mert már annyira össze volt szűkülve a gyomrom....Szóval nagyon beteg lettem,a kemény 45 kg-omból,lettem 32 kg!Tényleg csak a lélek tartott egyben....de aztán valahogy csak talpra álltam....azóta sem értem magam,hiszen az a srác például a mostani férjem kisujjával nem ér fel...sőt,ha meglátom az utcán,nem értem,hogy mit ettem rajta? Ja,és normális vagyok...nincs semmien mentális zavarom....szerintem csak tini voltam....

Ilyenkor majdnem mindenki így érez, az a fontos, ne süllyedj bele az önsajnálatba, mert attól csak rosszabb lesz.Ha csalódtál benne, vedd számba a rossz tulajdonságait, és azokra gondolj.Minden rosszban van valami jó, szokták mondani, és ez általában így van.Keresd meg, mi a jó most abban, hogy a kisgyermekeddel maradtál! Miatta talpra kell állnod! Ő nem élhet egy folyton szomorú anya mellett, mert ettől ő is lelkileg kikészül, neki te jelented az erőt, biztonságot! Fordulj sürgősen szakemberhez, pszichiáterhez, családsegítő szolgálatoknál ingyenes.Tereld el a figyelmed a problémádról, csinálj programokat, elfoglaltágot, csinálj valami hasznos tevékenységet! Lényeg hogy ne nézz magadra kívülről, mint egy szenvedőre, mert akkor folyton csak sajnálod magadat, és nem gyógyulsz.Velem is történt már talán ennél még súlyosabb tragédia, haláleset.Hát az tényleg a vég.Évekig belebetegszik az ember, de aztán túléli.Engem is a gyermekeim "tartottak"életben, nekik vidám gyermekkor kellett, nem lehangoló.