Helyes különböző módon elkönyvelni a gyerekek viselkedését, attól függően, hogy a szülei elváltak-e vagy nem?

A 10-nek:

Láttam kamaszt közelről. Nem könnyű nevelni. És ha épp nem a nevelőszülője vagy, akkor is tud a fejedhez vágni igen fájó dolgokat. De mégsem adjuk fel, és nem mondunk le a gyerekeinkről...

Értem én amit írtok...

De ahogy a sajátodról nem mondhatsz le, ugyanúgy a neveltről sem kellene lemondani, hisz az illető apukát már "csomagban" fogadtad el. Nem?

A másik: nem értem azt sem, ha a gyerek például nálam van és csinál valami ostobaságot - mi az hogy telefonálgatok az anyjának, hogy ilyen meg olyan a gyereke? Ha nálam van én kell legyek az, aki elintézi az ügyet - és igen, itt a nevelésről is szó van... Ha az anyukának nem tetszik, hogy rászólok a gyerekére, akkor oldják meg a láthatást máshol. De az olyan helyzetekben például mint az első példa: nem hárítanék senkire, sem az anyára sem a páromra aki estig dolgozik, hanem igenis büntetném, ha kell. A saját gyerekeimből kiindulva, az a nevelés már nem mindig tud következetes maradni ami "ha majd apa hazajön, akkor megbüntet" jellegű. Lehet, hogy apa túl fáradt és halogat dolgokat míg meg nem felejtkezik teljesen róluk.

Örülnék, nem örülnék, egyszer annak is eljön az ideje, hogy anyósom gondját viseljem...

Viszont egy felnőttet nem lehet egy gyerekkel összehasonlítani. És ha épp a gyerekek többsége nem az apánál van elhelyezve, akkor is adódhat olyan helyzet, amikor az apához kerül...és jó lenne ha ezt belekalkulálná az új feleség.

Az egyik ismerősöm például másodjára elvett egy nőt, akivel született egy lánya. Az első házasságából már volt egy fia, 3 éves volt kb. amikor elváltak. A lányát a tenyerén hordja, a fiát pedig még a nagyszülők utáni örökölhető vagyonból is kisemmizte. Egész életében nem törődött a fiúval - na persze a gyerektartást fizette. A fiát a nagymama nevelte fel, az édesanyja (az első feleség) lelépett külföldre és ott is maradt. Én ebben az egészben a leghibásabbnak a második feleséget látom - (úgy, hogy tudok a feleség gondolatairól, mert sokat beszél nekem róluk). Szerinted ez így oké? Nem jobb lett volna a fiút is magukhoz venni és agy családként felnevelni? De ha a a pasi gyereke - az már nem kell. Úgy érzem, hogy te is hasonlóan gondolkodsz, mert a te gyerekeidet fogadja el a másik, ha jó ok, ha nem úgy is ok, de te el fogadnád a párod gyerekeit? (Hát persze hogy el, ha épp az anyjuknál vannak elhelyezve!)De biztosan ostoba vagyok...ahogy írtad, mind addig míg nem a te gyerekeid kerülnek az utcára mert ne adj Isten történik veled valami és az apuka új felesége hasonlóan gondolkodik majd mint te anno....