Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Helyes különböző módon elkönyvelni a gyerekek viselkedését, attól függően, hogy a szülei elváltak-e vagy nem?
Egy kicsit világosabban: adott egy kamasz gyerek aki az apukájával és nevelőanyjával él. Az nevelő anya választás elé állítja a férjet: vagy én vagy a gyerekeid, mert nem bírok velük. Én nem vagyok elvált, de sokszor érzem ugyanezt a saját gyerekeimmel kapcsolatban. Ki kellene raknom őket?
Másik példa: Egy gyerek mérgében az apjához vágja, hogy utálja és a halálát kívánja, csak azért mert nem kapott laptopot karácsonyra. A nevelőanya véleménye szerint ezt az anyja hatására tette és egy megengedhetetlen dolog...
Az én fiam is mondott már nekem szépet - például azért mert beküldtem a szobájába tanulni és nem engedtem tévézni. Őt vajon ki uszította ellenem?
Persze a kérdés fordítva is igaz: mármint ha a nevelőapuka értelmez másként dolgokat. Itt nem az a lényeg.
Nem inkább meg kellene oldani a gondokat mintsem hárítani a felelősséget?
Ja és ha egy gyerekes nő férjhez megy, akkor a férfi fogadja el a gyerekeit is, de ha egy gyerekes férfi újra nősül, akkor a nőnek már nem legyen semmi köze a férfi gyerekeihez...
válasza:
válasza: válasza: válasza:Nézd, azért azt meg kellene érteni, hogy a másik gyereke, az nem olyan, mint a saját. Próbálja az ember a legjobbat adni, szeretni mintha sajátja lenne, de nem mindig megy. Csak azért, mert a partner gyereke, meg nem lesz tökéletes, nem tud neki az ember mindent elnezni, meg bocsátani. Egy idő után tele lesz hocipo.
A példáid amúgy igen sarkitottak.
A példáimat a gyakorin kiírt kérdésekből vettem. Az első példánál tulajdonképpen két kamaszról volt szó és a nevelőanyuka igenis választás elé állította az apukát. Az édes anyjuk külföldön dolgozik, tehát a gyerekeket az apukánál helyezték el. 8 hónap múlva az apa választás elé lett téve...
És a második példa is egyik kérdésben van, egy kicsit lentebb.
Persze több hasonló esetről olvastam vagy tudok...
Az első válaszolónak:
személy szerin nem várnám el, hogy az én gyerekeimet ne nevelje más. Persze ez már a játszótereken is látszik néhány szülőnél: az ő gyerekére aztán ne szóljon senki rá... Én örülök, ha más felnőtt is figyelemmel kíséri a gyerekemet és közbe avatkozik ha kell. Ez kellene legyen az anya és nevelőanya közt is. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek tudják, hogy hol mit szabad...tehát a rossz viselkedésüket a nevelőanya nem háríthatja egyértelműen az anyára. (Mint ahogy az egyik válaszoló is írta: a nagyinál más az élet, otthon megint más...)
válasza: válasza:"a rossz viselkedésüket a nevelőanya nem háríthatja egyértelműen az anyára"
Igazad van, és jól látod a dolgokat, de azt figyelmen kívül hagyod, hogy nem mindenki olyan, mint te. Van az az anya, aki kiakad, ha rászólsz a gyerekére, és sajnos van olyan is, aki vagy direkt vagy indirekt módon uszítja a gyereket.
Az első példáról pedig annyit:
Az én fiam eléggé kezelhetetlen mostanában. És nem azért mert valaki ráhagy, vagy uszítja...Egyszerűen ő így kezdi a kamaszkort. Most akkor ki kellene raknom a szűrét?
A két tizenéves gyerek is egyértelműen a nevelőanya keze alatt volt. A kérdésből kiderült, hogy az apuka sokat dolgozott... Akkor miért ne lett volna teljhatalma a gyerekek nevelését illetően? Az anya pedig külföldön volt.
Az élet hoz sokszor olyan helyzeteket, amiktől legszívesebben megszabadulnánk, de nem mindig választhatjuk a könnyebb utat, ugyanis létezik etika, lelkiismeret vagy bármi...
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!