Lehet, hogy elcsesztük?

Sokat gondolkodtam hol is ronthattuk el, mi legyen tovább? Pár gondolattal kérlek segítsetek ráeszmélnem itt a vége, vagy csak átmeneti ídő ez!? Férjem 15 éve kamionozik, én közben itthon tettem a dolgomat 2 gyerek mellett. Építkezés vállalkozás stb. Azt hiszem én is rendesen kivettem a részem, hogy felépítsük kis családunk jövőjét. Pár éve úgy éreztem elég a magányos estékből nappalokból. Kértem páromat maradjon itthon, a gyerekek felnőttek megélünk már valahogy. De hidegzuhanytként ért a válasz, Ő nem tud mást csinálni nem tud itthoni fizetésből élni. Mondanom sem kell egy világ omlott össze bennem! Maradtak a még magányosabb napok. , hiszen gyerekeim is elköltöztek már. Én meg csak várok, és úgy érzem egyre inkább távolodok attól a férfítól akivel együtt képzeltem a holtomiglan holtodiglant! Mit tegyek kérlek adjatok tanácsot.