Mi tévő legyek szerintetek?! Kétségbe vagyok esve.20/f

sziasztok. elég nagy dilemmába vagyok. de kezdjük az elején.. 3 eve ismertem meg a barátnőmet.. mondhatni diákszerelemként indult.. nem fűztem sok reményt tudjátok milyen ez.. telt mult az idő de nem szakítottunk.. sőt, olyanok voltunk már mint egy házasság. DE jöttek a gondok.. mentem haza a sulibol (már dolgozom) és Enci (a 'barátnőm') ott várt nálunk. épp hogy leraktam a táskát rohant hozzám, valamit meg kell beszélnünk. a lényeg hogy állapotos volt. 6 hete.. sokkot kaptam.. szó szót követett, ő megakarta tartani.. persze én is.. nem vagyok híve az elvetésnek. megbeszéltük a szüleinkkel.. kiakadtak. hogy gyereknek gyerek. de mit csináljak. nem birok bele gondolni hogy megőljünk egy embert. a gyerekünket. belenyugodtak. a lényeg hogy októberba megszületett a lányunk Zsófia. minden szép és jó volt egészen december közepéig.. már dolgoztam. ott hagytam a sulit a gyerek miatt.. éjszakás voltam. ugye anyuval laktunk. de amikor haza értem, anyu mondta hogy nagy baj van. Enci lelépet. levelet hagyott hogy ő neki ez sok. nem bírja. és hogy vigyázzak Zsófira.. hirtelen felse fogtam mi történt.. LELÉPETT.. persze napokig hivogattam. ki volt kapcsolva.. szülei is kiakadtak. hát még én. szóltunk a rendőrségen. bejelentettük hogy eltünt. de mivel már nagykorú nem igen foglalkoztak a dologgal. anyummal elmentünk a gyámügyre. ott is elmondtuk mi történt. és elmondtam hogy intézedbe és nevelőszülőkhöz nem adom a lányom. anyám se engedte. a lényeg hogy én lettem a gyámja. a családsegítősök utánna jártak van e jövedelmem. ismét környezet tanulmány ecetera. mindent rendbe találtak. Enci azóta se jelentkezett. hiába hívom, ki van kapcsolva. én minimálbérért robotolok. sokat 16 órázok. anyu vigyázz adfig a picire.. de sajnos már nem birom. kibuktam nem csak fizikálisan. lelkileg. tacsra vágott. persze próbálok annyit lenni a lányommal amennyit tudok. megtanultam hogy kell tisztába tenni. megetetni. megfürdetni. mindent. de már fizikálisan se birom. alig alszok. ugye amikor otthon vagyok. sokat fel kell hozzá kellnem. és én magam alszok max egy órát. anyu persze mondogatja nekem hogy látod fiam kellett ez neked.. ő is pikkel rám. de hiába mondom hogy nem én tehetek róla.. mindig cseszegett hogy legyek többet a kislánnyal. de ő meg nem érti meg hogy nekem is pihennem kell. direkt baszogat ő is.. persze szereti meg minden, de azt mondja sokszor már neki is sok. és nincs ereje már neki se hogy felneveljen egy gyereket. persze hiába mondom hogy nem kell. meg se hallgat. a másik család meg sz*rik a gyerekre. kétszer néztek rá. egyedűl maradtam. mindenbe úgy érzem egyszerűen azt érzem lelkileg már nem birom végig csinálni. Enci nélkül nem megy. egyedűl maradtam minden bajba. és félek attól is hogy mi lesz ha anyu már nem lesz. ki segít nekem? senki.. egyedűl maradtam egy 5 hónapos kislánnyal. és még én is gyerek vagyok. nem tudom mi tévő legyek. valaki esetleg tudna tanácsot adni? esetleg aki hasonló cipőbe jár? ő hogyan vészeli át a minden napi megpróbáltatásokat. honban merít erőt? mit csinálhatnék? annyira kétségbe vagyok esve....