Miért bántok így a szüleitekkel, elvált szülők gyerekei?

segiteni akar vagy a magas loról kioktatni

az esetek 90 % ban csak a nagyképű bep'fázás megy

Minden hozzáállás kérdése kedves kérdező. Máshogy látja a külön élő szülő, és máshogy a gyerek. Nálunk apám a külön élő szülő. Mindig is el volt ájulva magától, hogy ő milyen jó apa, mert ő segít anyagilag is, meg amikor tanácsra van szükségem, akkor is számíthatok rá, és mégis milyen gonosz vagyok vele, meg elhanyagolom, stbstb. Na ez a valóságban úgy nézett ki, hogy hivatalos gyerektartást egy fillért nem fizetett, amikor találkoztunk, és olyanja volt, akkor néha adott egy ezrest, meg kerek 3 alkalommal küldött anyámnak 10 ezer forintot iskolakezdéskor. Ezen kívül volt olyan rendes, és szülinapra, karácsonyra nem felejtett el ajándékot venni. Ez volt a nagy anyagi hozzájárulása. Az érzelmi meg annyi, hogy elmondtam a problémámat, először jól leoltott, hogy hül.ye vagyok, a problémáimmal együtt, aztán közölte, hogy ő hogy oldaná meg, és csináljam is úgy, mert ő tudja a tutit. Aztán amikor később úgy tartotta kedve, akkor akár évekkel később is előhozta, hogy nekem csak hül.ye problémáim vannak, ő meg milyen rendes, hogy segít.

De ő meg csak azt tudja szajkózni, hogy milyen rendes volt, hiszen támogatott mindig is, és biztos csak az anyám beszélte tele a fejemet.

Ha külön élő szülő vagy, akkor javaslom egy kicsit nézz magadba, mindent jól csinálsz e, a gyerek szemszögéből is, ha meg csak anyuka beszéli tele a gyerek fejét, akkor vidd el a gyereket pszichológushoz, akkor is, ha az anyja kapálódzik ellene.

Atyám a házasságuk alatt is csalta édesanyámat. Aztán bejelentette, hogy ő most el fog válni, és elvált. Ezt persze a szemünkbe nem merte mondani (mármint a gyerekeinek), hanem azt hazudta, hogy Miskolcra költözik, és hamarosan mi is megyünk majd utána. Aztán otthagyott, nem fizette a teljes gyerektartást, holott területi vezető volt a Providentnél. De ezen felül minden rendben lett volna. Adta a jófej apát, elhurcolt az új családjához, mutogatott a beosztottjainak, otthon pedig magyarázta, hogy milyen egy igazi férfi. Ő. Aki elhagyta a családját, csak hogy élhessen. Még a 18-adik születésnapomat is megnyomorította úgy, hogy egy üveg pia helyett elvitt egy öregotthonba falat festeni. Amikor pont kellett volna a pénz, bejelentette, hogy ő élni akar, és nem fizet tovább a bátyám után. Most karácsony előtt közölte, hogy utánunk sem fog tovább, holott a húgom még ötödikes, nekem meg még van másfél évem a szakmai vizsgáig. Ezt végülis nem tartotta be, de kevesebbet kaptunk, mint eddig. Mindent összevetve pusztulásba hajtotta a családunkat, otthagyott minket, hazudott, csalfa volt, kellemetlen pillanatok teljes sorát idézte elő, depresszióba sodorta édesanyámat, a szálkát kereste a szememben, a sajátjában pedig nem látta a gerendát.

De mindezeket összevetve még így is csodálom őt. Egy csóró család tagjaként lépett be a mi családunkba, közrendbeliként távozott, most pedig nyaralója van, egyetemre jár, visszatérő vendég Krétán, egy felmondási papírból milliókat csikar ki, és még sorolhatnám.

Szóval ha a gyerekeid nem szeretnek, vagy nem tűrnek meg téged, akkor vagy keresd a hibát magadban, vagy adj nekik időt.