Felkeresnétek a szüleitekkel?

Én meg felhívnám őket telefonon. Hogy vannak, mi újság, utána jöhet a többi, gyerekek, stb.

1-2 mondat után úgyis kiderül, hogy kíváncsiak-e rád, vagy sem. Ha igen, akkor jó, ha nem, hát akkor ez van. Egy próbát megér.

Szerintem a szülők is "hibázhatnak" nem csak a gyerekek :)

A kép küldés szerintem is jó. Nem kell sok infó de az tuti, hogy ha meglátják a két piciről a képet csak elkezd bennük is kattogni, hogy azért csak jó lenne Veletek felvenni a kapcsolatot.:) Légy nyitott feléjük igaz elég keményen választás elé állítottak de akkor valószínű, hogy ők így látták jónak. Az a 10 év meg szerintem elég sok kérdésre választ ad mind két félnek, hogy ha Ti is meg Ők is úgy gondoljátok akkor átbeszélni normális keretek között. De talán a legfontosabb szempont, hogy a gyerekeknek jó ha látják a nagyszüleiket, jó ha van egy normális kapcsolatuk feléjük.:)

Írj, hogy hogy döntöttél.Jó?:)

Igen, de számíts rá, hogy azt fogják hinni, hogy azért azért keresed meg őket, mert akarsz tőlük valamit, konkrétan hogy biztos nekik lett igazuk és most haza akarsz kullogni.

Szóval nem lesz könnyű menet, ennek ellenére ne add fel, mert ha már nem élnek, bánni fogod, meg azt is, hogy a kisfiaidat megfosztottad a nagyszülőktől. De lehet, hogy sokszor kell próbálkoznod.

Lehet, hogy először egy levelet kellene írnod, amiben leírod őszintén a gondolataidat, és ha már biztosan megkapták, akkor felhívni őket, hogy mit gondolnak és hogy mennétek látogatóba.

Ne vedd rossz néven, de nagy hiba volt 10 évig várni. Sokkal nehezebb rendbehozni a dolgokat, mint 1-2 év után.

De nem is értelek se téged, se a szüleidet, hogy ha szeretitek/szerettétek egymás, hogy lehet így kitörölni a család másik felét az életetekből.

Te elfelejtetted, hogy felneveltek legjobb tudásuk szerint, ők meg azt felejtették el, hogy nem maguknak szült anyukád, hanem önálló élet vagy.

Nagyon szomorú, hogy csak addig szerettek, amíg megfeleltél nekik, és az elveik fontosabbak, mint te vagy a te boldogságod. A szülő feladata szerintem nem megvédeni a csalódástól a gyereket (hiszen mindentől nem tudja megvédeni), hanem az, hogy megtanítsa őt elviselni a csalódásokat.

*Az első lépést így is én tenném meg, ami zavar.

Ugyan már, nem tök mindegy, ki teszi meg az első lépést? :)

Most akkor neked is fontosabbak az elveid? Mert akkor kvittek vagytok...

Egyet tarts szem előtt: most az zavar, hogy te tennéd meg az első lépést. Ha meghalnak (előbb-utóbb!), akkor az fog zavarni, hogy nem tetted meg az első lépést. Melyik rosszabb a kettő közül? Szerintem az utóbbi...

Ha mondjuk párod korábbi ballépései elérték a bűnözés szintjét, akkor nem csodálom, hogy szüleid akkor ilyen kemény választás elé állítottak. Gondolom közben arra is számítottak, hogy majd kénytelen leszel visszakuncsorogni hozzájuk.

Ha a békülést te kezded, azért nem neheztelhetnek rád. Küldhetsz nekik levelet kisgyerek képével, pár sort arról hogy hogyan éltek, mellé egy mobil telefonszámot, kérdd hogy hívjanak, illetve ha nem akarnak rólad hallani, akkor is legalább egy sms-t küldjenek.