Felkeresnétek a szüleitekkel?

10 éve jöttem el otthonról, mert választás elé állítottak, hogy vagy ők vagy a párom. Kis faluban éltünk, a párom is onnan származik. Az anyukája meghalt kiskorában, az apja meg a mostohaanyja alkoholisták, erőszakosak, nem dolgoznak, úgymond a falu szégyen foltja az a család. Nehéz gyerekkora volt a páromnak, és kamaszkorában neki is voltak ballépései, de mikor már elkezdtünk járni (23 évesek voltunk akkor) nem volt vele semmi gond, nem is otthon élt. A szüleim mégis tiltakoztak ellene, állították, hogy ha még nem is, de később olyan lesz mint az apja. Tudom, hogy sok az ilyen eset, de szerelmes voltam nem érdekelt. Hát eljöttem vele messze otthonról. Azóta eltelt 10 év, úgy hogy nem kerestük egymást. Van egy 2 éves és egy féléves kisfiunk, amióta a nagy megszületett, gondolkodok rajta, hogy jó lenne újra felvenni a kapcsolatot. De ők nem keresnek, gondolom sértettségből. Én úgyszintén ezért, és bár úgy gondolom, hogy nekem van igazam, néha rám tör az érzés, hogy mennyire nincs ez jól. Máskor meg úgy gondolom, hogy lezártam, boldog vagyok, ez a lényeg. Ti felkeresnétek a szüleiteket ilyen helyzetben?